Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-07-01 / 7-8. szám - A szótani elemzés módjai / Nyelvművelés

212

A szó tani elemzés módjai

Ha jó munkát végeztünk a nyelvtan hangtani részének tárgyalásakor, akkor gyümölcsét sokszorosan élvezhetjük a szótan feldolgozásában. Amennyire felkeltettük tanulóink érdeklődését a hangtani elemzés iránt, legalább annyira kibővíthetjük érdeklődési körüket a szótani elemzésben. Sőt itt sokkal több lehetőségünk van az anyag élményszerű átadására és a diákok aktivizálására s így a nyelvtani ismeretek tudatos elsajátíttatására s gyakorlati értékük tudatosítására. A szó, a nyelv e fontos építőanyaga olyan, mint az erdő-mező egy-egy gyönyörű szál virága, amely megkap illatával, amely elragadtat színével, amelynek megcsodáljuk szépségét s egész szerkezetét, bár nem kertész s nem botanikus szemével vizsgálgatjuk. A szó varázserejű, amellyel tudunk hatni, mozgósítani, a szavak a beszélő szívét és eszének pallérozottságát tükrözik. Mindez a szó jelentésének és alaki sajátságainak sajátos dialektikus egységéből ered. A szót tehát sok szempontból tanulmányozhatjuk. Leginkább mégis jelentése, alakja és stilisztikai értékének oldaláról szoktuk elemezni. Az iskolai szótani elemzéssel végeredményben azt akarjuk elérni, hogy növendékeink a szavak lényeges tulajdonságainak tudatában megtanuljanak színesen és választékosán beszélni, helyesen írni és szépen fogalmazni, valamint hogy tökéletesen megértsék az irodalmi szöveget tartalmában és szerkezeti összefüggéseiben.

Szófaji elemzéskor általában először a szófaji hovátartozást állapítjuk meg, vagyis, hogy a vizsgált szó főnév-e, ige-e, melléknév-e stb. Ennek meghatározásakor nagyon ügyeljünk valamire. Sokan dogmatikusan értelmezik azt a közhelyet, hogy szófaji elemzéskor a szót magában, mondatelemzéskor pedig összefüggés szerint elemezzük. Ez általánosságban igaz, de sok esetben félrevezető, téves. A szó helyes értelmezéséhez nemegyszer tekintetbe kell vennünk a szókörnyezetet is, azaz mondatbeli összefüggésében kell hozzá közelednünk. Ezt a mondatot: Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. (József A.) — minden nehézség és bonyodalom nélkül elemezhetjük szótanilag szóról szóra haladva egymásután. Nem valószínű azonban, hogy tanítványaink egyértelműig határozzák meg a következő mondatok ritkítva szedett szavait: Egy hallgatag madár / köztük föl-le jár (József A.). — M i kék az ég! (Petőfi). — A film regény alapján készül. A hét folyamán egyszer sem esett eső. — E példákban már a mondatkeret segíthet minket ahhoz, hogy helyes elemzéssel a f ö l - l e szót határozószónak, a körülötte alakot határozószónak (személyragozás névutónak), a mi szót melléknévi funkciójú kérdő névmásnak, az alapján és folyamán szavakat pedig névutóknak minősítsük. Azt tapasztaljuk, hogy az ősz-