Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-03-01 / 3. szám - Fűzfői Pál: Palántanevelés az iskolai gyakorlókertben
folyólag a mezőgazdasági termelés stb. formái is. Szó van pl. Csehszlovákia vízrajzi viszonyairól. Tanulóink megjegyzik, hogy hazánk legnagyobb folyója a Duna, majd következik a Labe, Vltava, Morava, Vág és Bodrog folyó. Ha a Duna nagyságáról helyes képet akarunk adni, szólunk hosszúságáról és összehasonlítjuk a többi felsorolt hosszúságával, szélességével, vízbőségével. Nem mondhatunk sokat, ha pl. a vág menti gyereknek azt mondjuk, hogy a Duna hatalmas, hosszú folyású, vízbő, jól hajózhatói, sok energiát adó folyó, ha nem hasonlítjuk össze azzal a folyóval, amelyet a tanulók jól ismernek, ebben az esetben a Vággal. Megjegyezhetjük, hogy a Duna folyásának hossza több, mint 2800 km, a Vágé 430 km, a Duna átlagos szélessége csehszlovákiai szakaszán átlag 300 — 400 m, a Vágé alsó folyásán átlag 80—100 m, a Duna átlagos vízbősége 2000, a Vágé (Trno- vecnél) 160 m3. A vágmenti tanulónak ez még pontosabb képet nem adna a Duna nagyságáról. De helyesebben tesszük, ha e számokat talán ki is hagyjuk, és azt mondjuk, hogy a Duna kb. hétszer hosz- szabb folyásának csehszlovákiai szakaszán négyszer vagy ötször szélesebb, és vízbősége pedig több mint tizenkétszer felülmúlja a Vágót. (Folytatjuk) Fűzfői Pál: Palántanevelés az iskolai gyakorlókertben Az iskolai gyakorlókertben való zöldségtermesztés sikerének biztosítéka a ■helyes palántanevelés. A palánta nevelése nagyfokú szakismeretet, rendkívüli ügyességet és figyelmet követel meg. Az iskolai növénytermesztési munkának talán éppen ez a leglényegesebb része, úgyhogy a tanulók itt szorulnak legjobban tanítójuk szeretetteljes irányító és nevelőmunkájára. A kertészkedés megszerettetése és a tanulók növénytermesztési szakismereteinek kibővítése érdekében különösképpen fontos, hogy a tanító a tanulókat a legaprólékosabban vezesse be a palántanevelés mesterfogásaiba mind elméleti, mind pedig gyakorlati téren. A palántanevelés jelentősége a zöldség- termelésben mindinkább fokozódik. Elsősorban a korai zöldségfélék termesztésében van fontos szerepe, de nem kisebb a jelentősége a későbbi zöldségek termesztésében sem, mivel így nyílik lehetőség a rendelkezésünkre álló termőföldön az ún. kettős termelés bevezetésére, mikoris a kora tavasszal állandó helyükre kiültetett növények fejlődési ideje alatt a palántanevelő ágiakban már elkezdhetjük a következő növények nevelését, és amikor az előbbiek a tavasz végén kikerülnek a földből, helyükbe már 4 — 6 lombleveles, esetleg bimbós növényeket ültethetünk ki. Ezek aztán ugyanakkorra vagy még korábban hoznak termést, mintha tavasszal állandó helyre vetettük volna. A palántaneveléshez a magot olyan időszakban kell elvetnünk, hogy a szabadföldi korai termesztéshez az adott időpontban fejlett palántákkal rendelkezhessünk.. Ne feledjük azonban, hogy a vetőmaggal sok növénybetegség is terjed. Gyakran nem tudjuk megállapítani, hogy a vetőmag egészséges növénytől származik-e, ezért ajánlatos, hogy a vetőmagot előzőleg fertőtlenítsük, csávázzuk. Tekintettel arra, hogy kevés vetőmagról van szó, legajánlatosabb a könnyen beszerezhető és veszélytelen formalinos oldattal való csávázás. Formalinos csávázás esetében a káposztamagot 1 ezrelékes oldatban 5 percig, az uborkamagot 1 ezrelékes oldatban 10 percig, a paprikamagot 85
