Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-03-01 / 3. szám - Szeberényi Zoltán: A szocialista tanítóképzés új útjai

tájékoztatják őket valamennyi tanulási lehetőségről, és.akik rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a tanulók szüleivel, s igyekeznek az iskolai és szülői nevélést közelebb hozni egymáshoz.

Természetesen az ifjúság széthelyezése nem lehet csak az utolsó évfolyam osztályfőnökeinek ügye, hanem valamennyi tanítónak és a nyilvánosságnak is sajátjának kell tekintenie ezt a kérdést. Ezért helyénvaló lesz, ha ebben az időszakban a széthelyezés problémáit és feladatait felkarolják nemcsak az iskolák pedagógiai tanácsai, hanem a szülői társulatok, a JNB-ok iskolaügyi osztályai, a nőszövetségek, a védnökségi üzemek, a szakszervezetek, s ha valamennyi tanító, szülő és a nagyközönség az ifjúság széthelyezésében mindnyájunk közös ügyét látja.

Szeberényi Zoltán:

A szocialista tanítóképzés új útjai

Mint ismeretes, szocialista társadalmunk igen magas követelményeket támaszt a tanító munkájával szemben. Az új életforma magasfokú intelligenciát, materialista szellemű tudást, őszinte és becsületes erköl- csiséget, a dolgozó nép, a munka iránti tiszteletet és megbecsülést, tántoríthatatlan hazaszeretet, szocialista humánummal átitatott közösségi érzést — röviden szólva: minden ízében szocialista életszemléletet és magatartást követel a felnövekvő generációtól. Ezek a tulajdonságok csupán hozzáértő, rendszeres és minden rezzenésében következetes világnézeti neveléssel érhetők el. Az eredményes ideológiai nevelés döntő tényezője pedig a tanító világnézeti meggyőződése. Világnézetet alakítani, erkölcsöt formálni pedig csak szilárd egyéni meggyőződéssel lehet. A leg körmönfontabb ékesszólás sem helyettesítheti a személyes példa magával ragadó erejét. A nevelők társadalmának is végre kell hajtania a maga kultúrforradalmát. A fital pedagógusok nevelését pedig a legkorszerűbb elvek szerint kell megvalósítani.

Ezek a követelmények tették szükségessé a CSKP Központi Bizottságának 1959. áprilisában elfogadott történelmi jelentőségű határozatát, amely — az iskolareform szerves részeként — merőben új alapokra helyezte pedagógusaink nevelését, valamint a már hivatásukat végző tanítók továbbképzését. Ez a határozat a XI. kongresszus művelődéspolitikai irányelvei alapján — oktatásunk történetében először — főiskolai színvonalra emelte a tanítóképzést. A párthatározat eredményeként 1959 szeptemberében tizenkilenc új típusú főiskola, ún. pedagógiai intézet nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó ifjúság előtt. Ezek a létesítmények hivatottak három illetve négy év alatt a kor követelményeit minden téren kielégítő, szakképzett, magas műveltségű tanítókat képezni az alapfokú kilencéves iskolák számára. A Köztársaságunkban létesült pe70