Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-02-01 / 2. szám - Onódi János: Megjegyzések a főiskolákra való jelentkezéshez
40 Onódi : Megjegyzések a főiskolákra való jelentkezéshez Egyesek feltehetnék a kérdést: vajon miért vannak a felvételi beszélgetések, ha nem azért, hogy itt állapítsák meg, hogy a jelentkező alkalmas lesz-e a választott tanulmányok folytatására. Igen téves az ilyen nézet, hiszen tudnunk kell, hogy a főiskolai felvételi beszélgetések csupán tájékoztató jellegűek, s a jelöltről igen relatív képet nyújtanak. Nem néhány pere, hanem több év szükséges ahhoz, hogy valakiről megállapíthassuk: milyen ember, és mire alkalmas. Elsősorban a közös munka folyamán nyerhetjük a lehető legteljesebb képet egy-egy tanulóról. Ezért a tantestület tagjai, elsősorban az osztályfőnök ismeri legjobban tanítványait, azok jellemét, képességét, hajlamait. Csakis ilyen alapos ismeretek alapján állapítható meg, melyik tanuló milyen pályára alkalmas. Természetesen szükséges, hogy az osztályfőnökök megismerését a tantestület többi tagjának tapasztalatai kiegészítsék. Ezért fontos, hogy amikor az iskola elkészíti a tanulóról a javaslatát, az ne egy ember, hanem az egész pedagógus-kollektíva felelősségteljes megfigyeléseit tükrözze. — Vannak olyan esetek, hogy az osztályfőnök tud arról, hogy a tanuló csak azért jelentkezett például konzervatóriumba, mert szülei így akarták, neki viszont nincs kedve hozzá. S ha az osztályfőnök vakon csak a szülők akaratát teljesíti, és a tanuló hajlamait, képességeit figyelmen kívül hagyja, igen helytelenül jár el. Ennek aztán az a következménye, hogy a tanuló néhány hónap elteltével gyakran otthagyja az illető főiskolát, s esetleg más főiskolára kéri átlépését. Az elmúlt nyáron a felvételi beszélgetések alkalmával felfigyeltem arra, hogy egyik diáklány — bár a középiskolában kitűnő tanuló volt — a felvételi beszélgetéseken minden tárgyból igen gyöngén szerepelt. Megkérdeztem tőle, mi ennek az oka. Azt válaszolta: Szüleim kényszerítettek, hogy tanító legyek, én viszont egészségügyi iskolára szeretnék menni, így szándékosan feleltem rosszul, hogy „bebizonyítsam”: a pedagógiai pályára nem vagyok alkalmas. — Nem kétséges, hogy ez a diáklány becsapta szüleit, s ehhez az osztályfőnöke is hozzájárult, aki nem vette észre, hogy ezzel tanítványának mennyire árt. Szólni kell arról is, hogy az eddigi főiskolai jelentkezések során igen sok hiányosság merült fel a tanulók káderanyagának elkészítése terén. Egyik hiányosság, hogy az iskolai CSISZ-szervezetek jellemzései csaknem kivétel nélkül egyformák, nagyrészt csupán a nevek változnak, de a jellemzések semmitmondók és nem reálisak. Az iskolai CSISZ-szerve- zetek vezetőségei nem adnak megfelelő képet a tanulóknak a CSISZ-ben kifejtett tevékenységéről, s azon az alapon, hogy „ne ártsanak diáktársaiknak”, általában csak a szépet, a jót írják le. Hangsúlyoznunk kell, hogy a tanulónak kárát okozzák, mert egyrészt nem nyújtanak segítséget a főiskolai CSISZ-szervezetek munkájához, másrészt meggátolják, hogy esetleg már a főiskolai tanulmányok első napjaitól kezdve segítséget nyújthassunk egy-egy hallgatónak hibái, hiányosságai leküzdésében. A CSISZ-szervezet jellemzéseihez hasonlóan az iskola jellemzései is semmitmondók, hiba az is, hogy nem komplex — az előírásnak megfelelően elkészített — anyagot küld az iskola igazgatósága a főiskolákra, így aztán a főiskolák a felvételi beszélgetéseken nem kapnak helyes ké
