Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-01-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: Fordítsunk több gondot a versmondásra!

14 Fordítsunk több gondot a versmondásra! szén kérdezhetünk kíváncsian, kö­zönyösen, ijedten, gúnyosan, ha­raggal stb. Meg kell tehát állapí­tanunk, hogy a kérdőjel (vagy más írásjel) egymagában nem fejezi ki a gazdag lehetőségeket. Ezért a versmondónak a szegényes számú írásjeleket hangjának színezőké­pességével szinte végtelen számú­vá kell gyarapítania. A művészi beszéd törvényei a nyelvtani szabályokat nem „tart­ják mindig tiszteletben”. A nyelv­tan szabályai szerint pl. a kijelen­tő mondat végére pontot teszünk, s a pontnál „levisszük” a hangot. Ez a szabály a kezdő számára pa­rancsnak tűnik fel. A versmondás­ban viszont gyakran előfordul, hogy az írásban ponttal befejezett mondatot nem szabad úgy monda­nunk, hogy „levisszük” a hangot, mert az a mondat esetleg gondola­tilag vagy érzelmileg nem befeje­zett. A szünetek alkalmazására is ügyelni kell. A vers mondatainak értelme és szerkezete határozza meg, hogy hol kell nagyobb szüne­tet tartanunk. Ne álljunk meg gé­piesen minden verssor végén, és ne higgyük, hogy egy-egy vers­szak után feltétlenül nagyobb szü­netet kell tartanunk! Viszont tud­ni kell, hogy a megfelelő helyen alkalmazott szünetek fokozzák a vers érzelmi tartalmát, elmélyítik mondanivalóját. A vers művészi előadása meg­engedi — sőt olykor megkövete­li —, hogy szüneteket iktassunk be akármelyik verssor akármelyik két szava közé. Ne felejtsük el: a szü­netek tartama alatt csak a beszéd szünetel, de a gondolat, az érze­lem tovább él. Ne pazaroljuk a hangunkat! Ascher Oszkár a már említett mű­vében törvénynek jelenti ki: a hang erejével, a hangerő fokozá­sával — adott esetben — ugyan fokozottan fejezhetünk ki érzel­meket* de a hangerő sohasem pó­tolhatja a hiányzó érzelmeket. Ahol a versmondó mégis megkí­sérli, hogy a hangossággal hites­sen el meg nem lévő érzelmi erőt, ott a szavalás üressé, hazuggá vá­lik. Egressi Gábor „A színészet könyve” c. művében így fogalmaz­ta meg ezt a művészi követel­ményt: „A folytonosan kiáltó be­széd még akkor is bántó, ha lelki tartalommal teljes; mennyivel tűr­hetetlenebb, ha üres ordítás, ha csak a mell üregéből jön, nem pe­dig a lélek mélyéből.” A versmondásnak vannak tech­nikai feltételei is: a tiszta beszéd, a helyes ejtés és az egészséges hang. A tiszta beszéd a szavaknak beszédhibáktól mentes, érthető kimondásán, a helyes ejtés a hang­zóknak helyes megformálásán, az egészséges hang a gége megeről­tetése nélküli (mély), légzéssel gyakorolt módszerén alapszik. A cikk keretei nem engedik meg, hogy ezekkel a követelmé­nyekkel részletesebben foglalkoz­zunk. Ascher Oszkár tanácsa sze­rint azonban a szavalóversenyek versmondóit válogassuk ki azon az alapon, hogy kinek van termé­szettől fogva szép, tiszta beszédje és egészséges hangja. Cikkünk elméleti fejlegetéseivel f£l akarjuk hívni a figyelmet a versmondás elengedhetetlen, de elsajátíható követelményeire. Ezek elindíthatják a kezdő szavalót is, hogy képességeivel életrekeltője lehessen a versekben rejlő érzel­meknek és emberformáló gondola­toknak.

Next

/
Thumbnails
Contents