Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - Egy előkészületben levő módszertani tankönyv margójára / Könyvekről
Szülők iskolája 39 fölé, mert nem megy, sehogysem megy a tanulás, és a papa olyan szigorú! Annak a kis kerekképű fiúnak az édesanyja megérti-e majd, hogy milyen jó néha a pajtásokkal futballozni? Az a fekete huncútszemű kisfiú megmutatja majd egy-két hónap múlva otthon bizalommal a tanulókönyvecskéjét, és az a sok fiatal fejecske simán, derűs kedvvel fogadja be a tudományokat ? Szülők, oly sok múlik rajtatok! Vigyázzatok! Egy előkészületben levő módszertani tankönyv margójára Örvendetes jelenség az utóbbi években, hogy több szakmódszertani mű látott napvilágot, amelyeknek célja az anyanyelv színvonalának emelése, hisz a bukások döntő részét a tapasztalatok alapján módszertani hiányok okozzák. Jól eső érzéssel lapozgattam Bartha Tibor és szerzői közösségének kéziratát, a pedagógiai institútum hallgatóinak írt könyvet: A magyar nyelv tanításának módszertanát az általános kilencéves iskolák 1 — 5. évfolyama számára. Ebben a nemben már a harmadik, de minőségileg jobb mű kerül a tanítójelöltek és a gyakorló pedagógusok kezébe. 1956-ban jelent meg Hos- tok —Varsányi —Polák szerzői közösségtől: A magyar nyelv tanításának módszertana, majd 1960-ban adták ki a Varsányi —Kranzingerné —Heimler szerzői közösség által szerkesztett módszertani segédkönyvet: A magyar nyelvtanítás módszertanát az 1 — 5. évfolyamokban a nemzeti iskolák tanítói részére. Mindkét könyvet méltatták, bírálták a Sz. N. előző számaiban, itt a legújabb, most sajtó alá kerülő könyvről szeretnék szólni, mellyel recenzensként foglalkoztam. A harmadik módszertani könyv 328 gépelt oldalt ölel fel, és sok módszertani erény csillogtat. A módszertan a legtöbb elméleti és gyakorlati kérdését átfogja. Rendszeresség, következetesség, a gyakorlat és elmélet egységének elvét hangsúlyozza, s amit igazán nélkülöztek a pedagógusok és a pedagógus-jelöltek, a fogalmazástanítást szakszerű részletességgel, gazdag gyakorlati variánsokkal illusztrálja. Helyesen elítéli ezen a téren a nagyobbára uralkodó két végletet, a módszertani dogmatizmust és az
