Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - Egy előkészületben levő módszertani tankönyv margójára / Könyvekről
40 Könyvekről individualista anarchizmust. Az előbbi módszer görcsösen ragaszkodik a vázlathoz, az utóbbi minden támpontot feldönt, pedológiai előítéletekre a „született stilisztákra” támaszkodva, akiknek nem kell semmiféle vázlat, viszont, akik nem születtek „burokban”, azokat nem lehet megtanítani a stílus rejtelmeire. Ezen a téren a könyv a józan mértéktartás közép- útját választja, ami a leghelyesebb. A pedagógiai institútum növendékei érettségi után kerülnek a tanítói képesítést nyújtó főiskolára, érthető tehát, hogy a könyv ezt figyelembe veszi, ezért gazdagabb, átfogóbb anyagot szolgáltat. Ennél fogva a gyakorló pedagógusoknak is többet nyújt, mint az előző könyv, mert alaposabb elméleti fejtegetések mellett sokoldalúbb példákkal tárgyalja az anyanyelv tanítását az egyes évfolyamokban. A szerzők az iskolának az élettel való szorosabbra fűzésének elvéből indultak ki, s nagy gondot fordítottak a tanulók életkori sajátságainak figyelembevételére, a tárgyi ismeretek tanításánál a szocialista hazafi- ságra és a proletár nemzetköziségre való nevelésre. A fogalmak megismerésének útját a lenini gnoszeológiai elmélet gondos betartásával szemléltetik, legújabb módszertani kutatásokra támaszkodva előnyben részesítik a szovjet módszertani tapasztalatokat. Az említett erények tudatában, amelyet a könyv felmutat, szeretném felhívni a szerzők és gyakorló pedagógusok figyelmét néhány módszertani problémára, melynek tisztázása hozzájárulhatna munkánk minőségi megjavításához: 1. Fixálni kellene már végre alapos megfigyelésekre és kísérletekre támaszkodva az egyes fellépő évfolyamok számára a szókincsfejlesztés normáit, ahogyan ezt az idegen nyelvek tanítása előírja. A gyakorló pedagógusok naponta találkoznak oly esetekkel, hogy a tanuló a szavak értelmét nem ismeri, a szót a megfelelő helyen és értelemben nem tudja alkalmazni, mert nélkülözzük a szemantikát, a felnőtt szemszögéből nézzük a tanulót, szinte természetesnek veszünk oly fogalmakat, amelyek a tanulónak nehézséget okoznak. Szókincsfejlesztésünk mennyiségi és minőségi határai nincsenek még nagy vonalakban sem rögzítve. Hasznos szolgálatot tehetne ezen a téren a magyar nyelv képesszótára. 2. A tanulóknak feltett kérdések megformálásánál gondosabb körültekintéssel az intellektuális aktivitás kiváltása mellett az emocionális aktivitás elérését is szorgalmaznunk kell, ezt a fontos módszertani momentumot egyes rutinosabb pedagógusokat kivéve csak nagyritkán észlelhetjük, pedig az alsó évfolyamokban a leghatásosabb módszer a tanulók megnyerésére a megértéshez vezető út nagyobbára az érzelmeken keresztül vezet. 3. A mesék tanításánál bátrabban alkalmazzuk a dramatizálást, a cselekmény eljátszását bábszínház és zsákbábú segítségével. Ezekkel a módszerekkel az órákat színesebbé, érdekesebbé tehetjük, s meglátjuk, hogy a fogalmak bevésését sokkal jobban elősegítjük, mint az egyszerű olvasással. 4. Szem elől tévesztjük sokszor, hogy országos méretben mily nagy a százalékaránya az osztatlan és részben osztott iskoláknak, itt a módszerek bonyolultabbak, a tanító két kézzel nyúl a segítség után, erről
