Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - Csanda Sándor: A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar-szlovák kapcsolatai (recenzálta Révész Bertalan) / Könyvekről
Könyvekről 43 detéről vagy а „II. Rákóczi Ferenc háborúi és felkelései” című szlovák históriás éneket. Az utóbbi keletkezését már a szabadságharc bukása utáni időszakra helyezi, s a hemzsegő szlovakizmusok és hungarizmusok alapján meggyőzően bizonyítja, hogy a vers az egykori Felvidéken élő szlovák szerző alkotása. Csanda megvizsgálja és kritikusan értékeli Ján Kollár Národnie spievanky (Nemzeti dalok) című gyűjteményének kuruc tematikájú népdalait. Csoportosítja a XIX. és XX. századi népdalokban található kuruc motívumokat és megállapítja, hogy vagy a kuruckori énekekből maradtak fenn, vagy későbbi visszaemlékezés erre az időszakra. Helyesen bírálja Kollár konzervatív szemléletét, mely gátolja őt abban, hogy felismerje a kuruc mozgalom haladó, függetlenségi jellegét. Kollár is — a kor gyűjtőinek szokása szerint — a verseken kisebb-nagyobb változtatásokat eszközöl, s ez rontja a szövegek hitelességét; de kétségtelen, hogy távol áll tőle a tendenciózus hamisítás vagy átírás bármilyen szándéka. A Čaplovič Ján felfedezte 18 szlovák kuruc verset Csanda közli itt először magyar fordításban. (A fordítók munkájáról is elismerően szólhatunk: átköltéseik hűek és művésziek.) Csanda hozzáértően elemzi a költemények szerzésének körülményeit; megállapítja, hogy írójuk az eseményeket bizonyos történeti távlatból szemléli, nem csehül ír, hanem nyugat-szlovák nyelvjárással kevert közép-szlovák irodalmi nyelven, s az előforduló hungarizmusokat is XIX. századi magyar helyesírással írja; mindezek a tények tehát azt bizonyítják, hogy a versek szerzője olyan evangélikus szlovák kurucbarát, aki már a XIX. százában élt. A tanulmány legjelentősebb, legteljesebb része „A Matunák Mihály gyűjtötte szlovák kuruc dalok és történeti énekek hitelessége” című fejezet. A hitelesség megállapítása érdekében Csanda tüzetes vizsgálat alá veti az eredeti kuruc versek és a későbbi lejegyzett kuruc motívumokat tartalmazó népdalok viszonyát, ezenkívül számos olyan kérdésre terjed ki a figyelme, melyekkel érveit kívánja alátámasztani. Fejtegetései során egyúttal újabb bizonyítékokat vonultat fel annak az ismert ténynek az igazolására, hogy „a kuruc romantika magyarországi hívei a XIX. század második felében valóban szereztek álkuruc költeményeket.” Kronologikus sorrendben tárgyalja a Surány környékén „gyűjtött” szlovák kuruc dalokat, bebizonyítván, hogy ezek a „hazafias énekek Thaly Kálmán kuruc balladáihoz hasonló hamisítványok.” Ime a minden kételyt kizáró főbb bizonyítékok: „az egyes énekekben az adatok ugyanolyan sorrendben következnek, mint Matunák történeti műveiben, sőt az állítólagos népdalok és történelmi tanulmányok egyes sorai között még szószerinti megyezések is találhatók”; ...a „sűrített” kuruc szellemű hozzátoldá- sok...: az egetverő éljenzés, a kurucokat hevítő harcvágy”, továbbá: „bizonyos jellegzetes kifejezések, sablonok „gyakori előfordulása; a költemények szókincsének szegényes egyhangúsága (pl. a hneď — mindjárt — szó ismételgetése); verstechnikája: egyhúrú strófaszerkeze és rímel- tetése. Csanda a hamisítványok leleplezésével párhuzamosan feltárja a neo- kuruc mozgalom téves szemléletét is. Csatlakozunk ahhoz a véleményhez, mely szerint „ez az eszme az 1848-as szaabdságharc idején, majd annak
