Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - Szeptember elseje…
Szülők iskolája 37 kiszabadul a szülők és a felnőttek függősége, valamint a feljebbvalói fennhatósága alól, ilyenkor rendszerint nagyobb bátorságra is tesz szert, sokoldalú és különféle tehetségek fejlődnek ki benne. Képletesen mondhatnánk, hogy a fiatal ember itt sokoldalúan fejlődik, keresi, az utat, módot a legmegfelelőbb viselkedésre, az elismerés kivívására. Itt tehát a növendék részéről nagy aktivitást találunk, sokoldalú tevékenységet, becsvágyat, másrészt viszont a társadalom számos úton-módon siet a serdülő segítségére, különféle alkotó lehetőségeket nyújt, hogy az bekapcsolódjon a társadalomba. A nevelésnek segítenie kell, hogy ez a két oldal minél jobban találkozzék. Használjuk fel ezért a különféle lehetőségeket, amelyeket társadalmunk nyújt, használjuk fel a tanuló képességének, jellemének fejlesztésére és egyúttal arra, hogy a fiatal embert bekapcsoljuk társadalmunk életébe. Szeptember elseje . . . Az iskolaépületek előtt nagy, vidám tömegek. A vakáció után újra ösz- szejönnek a barnára sült vidám fiatalok, gyermekek, a viszontlátás öröme, az élményekről szóló beszámoló mint vig csengetyűhang ott repked a levegőben. Üj év kezdődik, aranyos őszi napsütésben fogant új iskolaév! A szülők ilyenkor némi aggodalommal tekintenek a tudás új lépcsőfokára lépkedő tanulók után. Vajon mit hoz ez az új iskolaév? Sikereket, örömöket, dicséretet érdemlő eredményeket, vagy balsikert és állandó harcot a lustaság, könnyelműség és hanyagság ellen? A szülő érzi, hogy ő is felelős, nagymértékben ő az irányítója gyermeke előmenetelének, a család életmódja, légköre alapozza meg a gyermek kedvét, készségét a tanuláshoz. Talán nincs szülő, ki ne töprengene ilyenkor, vajon helyesen neveli-e gyermekét az iskola, az élet számára. S vajon a gyermek érzi-e az iskola célszerűségét? Tudnia kell— már zsenge korban is —, hogy az iskola nyújtja mindazt, amire az életben szüksége lesz, szóval a gyermeknek elkerülhetetlenül szükségesnek és fontosnak kell tartania az iskolát. De nem szükséges rossznak! S éppen ez múlik a szülőkön. A kis elsős már kedvvel járjon az iskolába. A szülő ne így nevelje: no megállj, ezt majd az iskolában kinevelik belőled, ezért majd kinevetnek, ezért majd megbüntetnek stb., hanem: az iskolában majd sok-sok érdekeset, hasznosat tanulsz! A továbbiakban is kövesse a szülő rendkívüli figyelemmel a gyermek esetleg lankadó buzgalmát, s igyekezzék annak okát — ha kell — a tanító segítségével megtudni, hogy a kezdeti sikerek ne okozzanak később keserű csalódást. Az év elején a tananyag még új, a gyermek agya pihent, még minden új és érdekes, tehát vonzó; de nemegyszer fordul elő, hogy a szeptemberi egyeseket később hármasok, négyesek váltják fel. A gyermek elbízza magát, megalapozottnak érzi jó hírnevét, szorgalma, kitar
