Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - A serdülő gyermek és a társadalom kapcsolata II. / Szülők iskolája
36 Szülők iskolája nek köszönhetjük, hogy serdülőifjűságunk fejlődése egészségesebb, nemesebb, bár még nem lehetünk teljesen megelégedve, és igyekeznünk kell, hogy ezen a téren szebb eredményeket érjünk el. Hol tapasztalhatjuk leginkább a hiányosságokat a különféle brigádok, versenyek, alkotóversenyek nevelési lehetőségeinek kihasználásában? Leginkább abban rejlik a hiba, hogy elfelejtkeznek az alkotóról az alkotás kedvéért. Talán legszembetűnőbb ez a testnevelési, sportvállalkozásainknál, ahol a lehető legnagyobb teljesítmények hajhászásában gyakran megfeledkeznek a különféle, sokszor szembetűnő hibákról. Nem veszik mindig figyelembe, hogy a testneveléssel párhuzamosan a tanulók jellemét is kell fejlesztenünk. Formális eljárást láthatunk a különféle brigádmunkáknál: nem minden esetben törődnek azzal eléggé, hogy a munkateljesítménnyel egyidejűleg fejlesszük és növeljük a munka iránti szereteted és hogy nagymértékben fejlesszük a tanulók munkaerényeit is (a teljesítmény ugyanis nincs mindig egyenes arányban a munka iránti szeretettel). A művészi alkotóver senyéknél nem szentelünk mindig megfelelő figyelmet annak, hogy kutassuk: hogyan érte el a serdülő éppen az adott eredményt (pl. a költemény megválasztása és az előadás formája), bár gyakran itt is a serdülők igen fontos fejlődési problémáiról lehet szó, esetleg jellemük megbontásáról. Okvetlenül szem előtt kell tartanunk, hogy ne csak a teljesítmény tökéletesedjék, hanem annak szerzője is! Éspedig az a lényeges, hogy a serdülő ne rutinra tegyen szert, hanem — és elsősorban — jellemre, hogy társadalmunknak valóban jellemes emberévé váljon. A serdülő időszaka rendkívül fontos éppen ennek a formálódásnak, tökéletesedésnek a szempontjából. A megismerés és a jellem a tevékenységben fejlődnek és társadalmunk valóban széleskörű, sokoldalú lehetőséget nyújt erre a tevékenységre a serdülő ifjúság számára is. Természetesen nem engedhetjük, hogy a fiatalság, akit a biológiai fejlődés nagymértékben igénybe vesz és akivel szemben a társadalom nagy követelményeket támaszt, csak magára hagyva ösztönszerűen használja fel a fejlődésnek ezeket a lehetőségeit. A jellem kialakításában, a társadalomba való helyes bekapcsolódásában segítő kezet kell nyújtanunk az ifjúságnak. Ha a társadalom nem nyújt a serdülőknek megfelelő támaszt, segítséget, amikor azok a felnőttek soraiba akarnak kerülni — gyakran hevesen sőt erőszakos módon — mint azok egyenlő, egyenrangú és elismert partnerei, összeütközésre kerülhet sor, ami a serdülő jellemének helytelen fejlődésére vezethet. Annál is inkább kell ügyelnünk erre a momentumra, minthogy a kutatások szerint a társadalom általi elismerés momentuma még sokáig a serdülés elmúltával is égetően fontos probléma (ilyen például még a főiskolai diákságnál sőt még későbben is). Mennyivel kényesebb az a kérdés az álmodozó, kevés tapasztalattal, önkritikával rendelkező serdülőnél! Ebben az időszakban fokozott mértékben ügyeljünk arra, hogy a nevelés folyamán ne csak a teljesítményt, az alkotást tartsuk szem előtt, hanem magát az alkotót, és elsősorban azt. Itt fejlődési időszakról van szó (és ennek párhuzamát megtaláljuk az állatvilágban is), amikor a gyermek fokozatosan és feltartózhatatlanul önállóságra tesz szert,
