Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)

1961-09-01 / 1. szám - Az iskolások testedzéséről / A szovjet pedagógiai irodalomból

Az iskolások testedzéséről

M. Sztankin cikke a ,,Národnoje Obrazovanyie" c. pedagógiai folyóirat 1961. májusi számában. Az orosz eredeti kivonatos fordítása.

Az iskolásoknak az életre, a munkára való előkészítése még a legutóbbi időkig sem volt mentes egy egész sor igen komoly hibáról. Ez vonatkozik a testnevelésre is.

Már hosszú évek során az iskolai testnevelést is aszerint értékelték, hogy egy- egy iskola hány oklevelet, díjat, érmet nyert a város vagy kerület iskolák közti sportversenyein. Amellett szem elől tévesztették, hogy egy kisebb-nagyobb csoport sportolónak elért sikere gyakran nem tükrözi vissza a testnevelés valódi, hü képét.

Igen gyakori, hogy az olyan iskolák, melyeket a testnevelés terén az elsők közé számították, a tanterv ellenére a tornaórákon csupán két-három sportágazatot szorgalmaztak. Ezekben az esetekben a testnevelés tanítója csupán annak az egynéhány tanulónak szentelt külön figyelmet, akik ezekben a sportágazatokban külön rátermettséget tanúsítottak. Az ilyen tornaórák aztán a többi gyermeket untatták, és csökkentették érdeklődésüket a testnevelés iránt.

Vannak iskolák, amelyek a következőképpen „harcolják ki” maguknak az okleveleket, a díjakat: az olyan tanítók, akik a sportnevelés terén nem fejtenek ki megfelelő tevékenységet, önkéntes tornaegyletek egyes sportszekcióiba, vagy gyermektorna-iskolákba irányítják a gyermekeket, s az ottan — tehát iskolán kívül — kiképzett és edzett, kiváló sportolók elért sikereit, kiküzdött „babérjait” a saját iskolai közösségüknek aratják le.

Sok iskolában nincs meg a kellő kapocs, a megkívánt összhang a testnevé- lés és a munkára nevelés között. Az iskola tantervéből kihagyják azokat a testgyakorlatokat, amelyek a versenyekre

nincsenek közvetlen befolyással. Azokban az iskolákban sportversenyzőket nevelnek, akik a rendezett sportversenyeken, mint a jövő sportbajnokai a csúcsteljesítmények elérésére „vannak rendelve”.

A testnevelésben itt említett hiányokra és hibákra a közoktatásügy arra hivatott közegei kell hogy felfigyeljenek s odahassanak, hogy ennek a nagy fontosságú tantárgynak komoly beható figyelmet szenteljenek. Meg kell itt még említeni, hogy sok iskolában a testnevelés tanítója még mindig nem rendelkezik szükséges szakképesítéssel.

Tudvalevő, hogy a testnevelési órák minden iskolában a tantervnek megfelelően vannak beosztva, s az iskolai testnevelés nem nyújt semmiféle szakképzettséget. Ez persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tanulók néhány sportágat gyakoroljanak, a helyi és éghajlati viszonyoknak megfelelően és a testnevelés tanítójának különleges képesítésétől függően.

Ma még nincs rá lehetőség és mód, hogy a testnevelés oktatását heti 3 — 4 órára felemeljék, ezért szükséges, hogy a testnevelési munka általános formáit fokozatosan megszigorítsák. Ez a munka a legtöbb iskolában gyökeres átszervezésre szorul: többek között fontos, hogy nem a sportolásban tehetséget nyilvánító és az erre rátermett tanulókkal kell elsősorban foglalkozni, hanem a fizikailag kevésbé fejlett vagy egészségileg visszamaradt gyermekek testnevelésének kell több figyelmet szentelni. Ajánlatos, hogy minden iskolában 1 — 2 sportszakosztály létesüljön, mely a tanulóknak kb. 15—20 százalékát felöleli s csak ott, ahol megvannak erre az előfeltételek — edzőkáderek, sportterek, sportkellékek stb. —