Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám - Tolvaj Bertalan: Szocialista humanizmus a pedagógiában
66 Szocialista humanizmus a pedagógiában Melyek azok a legfontosabb nevelési feladatok, amelyek a szocialista humanizmus eszméjéből következnek? Mindenekelőtt a szülői szeretetre való nevelés. Hangsúlyoznunk kell ezt azért, mert bár nem tipikus, de még mindig előfordul, hogy városi iskolába került parasztfiú mihamar megfeledkezik származásáról, szülei áldozatos munkájáról. Nevelői munkánk során még elég gyakran találkozunk a szülők iránti hálátlansággal, s elegen vannak az otthoni munkában nem szívesen segítő gyermekek is. A szülők és a család más tagjai iránti ragaszkodásra nevelésnek pedig szinte kimeríthetetlen lehetőségei vannak az iskolában. Ismeretes, mennyire különös melegséggel ír édesanyjáról vagy édesapjáról'Petőfi és Hviezdoslav, Gorkij vagy Gajdár. Lenin „Drága Anyácskám”-nak szólítja édesanyját. A Szállnak a darvak vagy az Emberi sors című szovjet filmek a mély, őszinte családi szeretet feledhetetlen élményeivel gazdagítják a serdülő korú ifjúság lelkületét. Sok a kiaknázatlan lehetőség a pionír szervezetben is. A szocializmus humanizmus eszméjéből következik továbbá az a követelmény, hogy ifjúságunk tisztelettel teljes, udvarias magatartást tanúsítson minden becsületes és dolgozó felnőttel szemben. Ez a követelmény ugyan ott található minden tanulókönyvecske első oldalán a viselkedés szabályai között, a tanév első napjaiban az osztályfőnökök meg is szokták tárgyalni a tanulókkal, mégis elég sok bírálatot hallunk tanulóink magatartásával kapcsolatban. A felnőttekkel szemben való előzékenység, udvariasság, segítőkészség, gyöngédség még mindig nem olyan mértékű, amilyennek ezt látni szeretnénk. Ebben az összefüggésben kell szóvá tennünk a pedagógus iránti tisztelet et, szeretetet. Amíg durcáskodó, vállvonogató, felesel- gető diákunk lesz, addig a pedagógiában nincs helye megnyugvásnak. Amíg lesz tanuló, akinek nehezére esik a felállás, ha a tanterembe belép a tanítója, nem beszélhetünk arról, hogy eleget tettünk a szocialista humanizmusra nevelés követelményeinek. Addig állandóan figyelemmel kell kísérnünk a tanulóknál az érintkezési formák szabályainak megtartását, s gyakoroltatnunk kell velük. Ne feledjük azonban azt, hogy a gyermeknek a pedagógushoz való viszonya elsősorban nem a gyermektől függ, hanem a pedagógusnak a növendékeihez, munkatársaihoz, az oktató-nevelő munkához való viszonyától. Megbecsülést és tiszteletet csak az a tanító ébreszthet, aki a megbecsülést és tiszteletet kiérdemli. A szocialista humanizmus további követelménye a tanulók kölcsönös megbecsülése. A régi társadalmi rend maradványainak: a kisebb gyermekek bántalmazásának, a gyengébbek elnyomásának, csúfolódásnak, gúnyolódásnak a türelmes, szüntelen nyesegetése mindennapos pedagógiai feladat. Eközben arra kell törekednünk, hogy az udvariasság, előzékenység, figyelmesség, a segíteni akarás tanulóinknál tettekben nyilvánuljon meg. Milyen legyen hát az a pedagógus, aki a tanulókban ezeket a humánus vonásokat képes kialakítani? A válasz kézenfekvő: humanista legyen, ízig-vérig a szocialista humanizmus megtestesítője. Növendékeivel szem-
