Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám - Tolvaj Bertalan: Szocialista humanizmus a pedagógiában

Szocialista humanizmus a pedagógiában

67

ben legyen gondos, figyelmes, tapintatos, hogy az iskola valóban „az emberformálás műhelyévé” váljék, aminek Komenský kívánta. Üjértelmű, szocialista humanizmusunk bátran meríthet ezen a téren is Komenský hagyatékaiból. Ő maga gondosan, humánusan kezelte a gyermeket. Meggyőződése volt, hogy nem szabad elnyomni a személyiséget, megakadályozni kibontakozását. A tanulókhoz való szeretetteljes viszonynak volt a híve.

Nem véletlen, hogy éppen Makarenko pedagógiájában teljesedik ki Komenský nem egy nevelési elgondolása. Alapvető pedagógiai elve ez volt: a lehető legtöbbet követelni az embertől, de ugyanakkor a lehető legtöbb tiszteletet is adni neki, mert nem szabad sokat követelnünk attól az embertől, akit nem tisztelünk.

Amelyik pedagógusból ez a szocialista humanista érzék hiányzik, annál gyakoriak a konfliktusok közötte és a növendékei között. Az ilyen pedagógus kénytelen aztán a kettes és hármas magaviselethez vagy az igazgatói megrováshoz folyamodni, hogy a tanítványok előtt elveszett tekintélyét a hivatalos szankció mentse meg. Humanista pedagógus ilyen helyzetbe nehezen kerülhet. Megóvja ettől egyrészt magasabb műveltsége, másrészt emberi kapcsolatainak szívélyessége, az ifjúság felé és az ifjúság felől érzett szeretetnek, emberiességnek az áramlása. Ezt a pedagógiai képességet ki kell fejlesztenie magában minden pedagógusnak azért, nehogy olyan elkeseredett lelkiállapotba kergessük egyes növendékeinket, amely — Illyés Gyula sorait idézve — ilyen következtetést váltana ki bennük:

Hol a szeretet? Csak gyűlölet

habköpései érik szívemet.

Vagy nincs is más„ csak az?

Mindig ütés csak, soha se vigasz?

Az alapfokú kilencéves iskola tervjavaslatában ezzel a célkitűzéssel találkozunk: „Tekintettel azokra a nagy követelményekre, amelyeket a kommunista társadalom erkölcsi-politikai szempontból megkíván, fontos, hogy nagymértékben megerősítsük az iskola nevelő szerepét. A gyermeket már zsenge korától tanítani kell kommunista módon dolgozni és élni, arra kell törekedni, hogy a kommunista erkölcs elvei a vérévé váljanak.” A szocialista humanizmusra úgy kell tekintenünk, hogy az a kommunista erkölcsi nevelés szerves része, a készülő alapfokú kilencéves iskola nevelési rendszerében jelentős helyet kell elfoglalnia. Nélküle a pedagógiánk üres marad. Ezért úgy kell beillesztenünk a nevelési folyamatba, hogy az iskolából kikerülve tanítványaink úgy tegyenek vallomást humanitásukról, ember - szeretetükről, ahogyan az igazi emberségben maradandó példaképünk, Július Fučík vallotta: „My komunisté milujeme človéka. A právš proto neváhame kdykolí obetovat své vlastní úzce osobní zájmy, abychom vydobyli místa na slunci človeku skutečnému, svobodnému, zdravému, radostnému ...” Vagy amint Fábry Zoltán ,a vox humana harcosa írja: „Emberek vagyunk: az értelem és az erkölcs, a humánum és a szocializmus elkötelezettjei.”