Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám - Tolvaj Bertalan: Szocialista humanizmus a pedagógiában

Szocialista Nevelés

MÓDSZERTANI FOLYÓIRAT A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TANNYELVŰ ISKOLÁK

TANÍTÓI SZÁMÁRA

Bratislava, 1960. március

Tolvaj Bertalan:

Szocialista humanizmus a pedagógiában

„Ő ember, én hiszek tebenned, Ö ember, mint szeretlek én."

(Juhász Gyula)

A pedagógia: humanizmus. Humanizmus nélkül nincs igazi pedagógia. Nevelési tevékenység elképzelhetetlen humanitás nélkül: az embernevelés humanista feladat.

Már nagy tanítómesterünk, Komenský pedagógiai elveiben is találkozunk ezzel a felfogással. Mélységesen meg volt győződve arról, hogy az ember- nevelés magasztos hivatás, s hogy minden gyermekből embert lehet faragni. Megható humanizmus árad azokból a sorokból, amelyekben kifejti: nincs olyan érdes deszka, amelyre ne lehetne írni, és nincs olyan homályos tükör, amely az előtte álló alakot legalább valamennyire vissza ne tükrözné.

Illő, hogy márciusban, Komenský hónapjában ezekre a gondolatokra emlékezzünk. Iskoláinkban kell, hogy érvényesüljenek ezek a humanista nevelési elvek. Élünk is velük. Ugyanakkor tudatosítjuk azt is, hogy a mi iskoláink már a leendő szocialista, kommunista embert nevelik, ezért az a humanizmus, amelynek szellemében ezt az ember formáljuk, a reneszánsz-kor humanizmusához mérten magasabb fokú: szocialista humanizmus. Olyan jellemvonás, amelynek nevelőben és neveltben egyaránt meg kell lennie. A szocialista ember erkölcsi arculatának egyik megkülönböztető sajátsága ez. A legnagyobb tiszteletet jelenti minden dolgozó személyisége iránt, tiszteletet és határtalan hitet a dolgozó ember szerepében, jelentőségében, alkotó erőiben, hitet a haladásban, hitet magában az emberben.

Ez a szocialista humanizmus volt Makarenko vezető pedagógiai eszméje: a gyermek személyiségének tisztelete, a gyermek szeretete, a gyermekért érzett felelősség, a belé vetett bizalom, és mindannak a kibontakoztatása, ami a gyermekben jó: „A jót mindig fel kell tételeznünk az emberben, és ez a pedagógus legfőbb kötelessége. Mindig optimista feltevéssel kell közelednie az emberhez, még akkor is, ha azt kockáztatja, hogy esetleg téved. Éppen ez az, amit Gorkijtól tanulnunk kell: azt a kénességet, hogy az emberben minél több jót tételezzünk fel.”