Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-12-01 / 12. szám - Néhány gondolat az iskola átszervezése kapcsán / A szovjet pedagógiai irodalomból
398 Koščová: Üj munkamódszerek a 6. évi. orosz nyelvóráin való nembeli egyezését az 1. esetben (новий завод) a névmással(етот завод) a számnévvel (один завод) továbbá az ige nembeli egyezését a múlt időben (она читала) s végül az olyan igék kapcsolását értjük, amelyek a főnevek átvett eseteivel kapcsolódnak (читатького?что?—книги (4. eset), говорить оком ? очём? — о театре Csak akkor teljesítettük a nyelvtanítás célját, ha megtanítottuk a tanulót, hogy a nyelvtani jelenségeket szóbeli és mondatbeli kapcsolatokban használja. Ha a tanuló a nevezett nyelvtani jelenségeket csupán ismeri, esetleg nyelvtani szempontból meg is tudja magyarázni, de nem tudja ezeket beszélegtésben használni gondolatai kifejezésére, mindaddig nem lehet beszélni a tantervben kitűzött cél teljesítéséről. Az, amit itt elmondottunk a nyelvtanról, teljes mértékben érvényes az írásra is. Azért hangsúlyozzuk éppen az írást, mert a 6. évfolyamban majdnem az egész első félévben az írással és ennek elsajátításával foglalkozunk. Csak az év második felében térünk át fokozatosan először az egyszerűbb szókapcsolatokra, azután a rövid mondatokra és így a szövegre, illetőleg az olvasmányra, amely a tantervben előírt nyelvtani jelenségek alapján lesz összeállítva. Л szovjet pedagógiai Ita dalodból Néhány gondolat az iskola átszervezése kapcsán Г. Panfilovának, a moszkvai 248. középiskola igazgatónőjének cikke a „Narodnoje ОЪ- razovanyie““ c. folyóirat 1960. július havi számában. Az orosz eredeti kivonatos fordítása. * Az iskola átszervezéséről szóló törvény s a tanításnak az élettel való kapcsolata felkavarta az egész pedagógiai társadalmat, és arra késztette, hogy új szemszögből vizsgálja meg a sok éven át meghonosodott tradíciókat a pedagógiai folyamat megszervezésében. Az ifjúság tanításának és nevelésének egyik legfontosabb feladata — a kezdeményezés, az iniciatíva fejlesztése. Arról, hogy mily úton-módon tanítsuk a gyermekeket az alapismeretek elsajátításánál önállóságra, s arra, hogyan alkalmazzák az így elsajátított ismereteiket a gyakorlati életben, cikkeket, értekezleteket, tudományos munkákat stb. írnak. Igen ritkán találunk azonban csak egy félig helytálló beszámolót, tanulmányt, cikket, mely behatóbban foglalkozna azzal a problémával, hogyan kellene fejleszteni a tanulóifjúság iniciatíváját a nevelés folyamán. Pedig ez az iskolai nevelőmunka átszervezésének egyik lényeges kérdése. Az iskola az életre készít elő. Itt a tanuló nemcsak tudást sajátít el, dolgozni tanul, hanem felkészül a közösségi életre és fejleszti szervező képességét, megtanul önállóan határozni eleinte osztálya, később az egész iskolaközösség gazdasági, társadalmi, kulturális problémái terén. Ezt a tudását aztán az iskolából átviszi a gyakorlati életbe, saját munkakörébe. Vajon elég jól átgondoltuk-e,
