Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-12-01 / 12. szám - Anna Koščová:Új munkamódszerek a 6. évfolyam orosz nyelvóráin
Koščová: Üj munkamódszerek a 6. évf. orosz nyelvóráin 397 nyelvben való érvényesítését. Ebben rejlik az újdonság — ez a lényeges a régi tantérvvei és a tanító régi munkamódszereivel szemben. Tehát eltértünk a nyelvtannak a 6. évfolyamban való rendszeres ismertetésétől azzal a céllal, hogy időt nyerjünk a beszélgetésre, és hogy a tanulók gépies ragozás helyett tevékenyen átvegyenek — megismerjenek — elsajátítsanak néhány, gyakorlati szempontból legfontosabb alakot. Most néhány szót szeretnék mondani arról, milyen módon, milyen módszerrel kell megvalósítani, életre kelteni a nyelvtani tananyag jelzett tartalmát. Visszatérünk a főneveknek említett, a tantervben előírt három esetéhez. Megkíséreljük, hogy ezeken kézzelfoghatóan szemléltessük a jelzett tananyag gyakorlati elsajátításának új munkamódszerét. A tanulókat elsősorban megtanítjuk arra, hogy felismerjék a 6. évfolyam tantervében foglalt nyelvtani tananyagot. A felismerés folyamata az egyes nyelvtani jelenségek eredményes elsajátításának kezdete. Ezzel indítjuk el oktatómunkánkat. Ez abban rejlik, hogy a tanuló az órán a tanító segítségével ismerős szövegben megkeresi a kívánt alakokat. Ha néhányszori ismétlés után megállapítjuk, hogy a tanulók szükséges átlaga felismeri pl. a főnevek 1., 4. vagy 6. esetét, áttérünk a további szakaszra, vagyis ezen alakok először szókapcsolatokban való tevékeny felhasználására, azután mondatokban való alkalmazására. Ekkor már nem elegendő, hogy a tanuló passzíve felismerje az adott alakot, hanem megkívánjuk, hogy mondatban használja. Hogy ezzel a követelménnyel eredményesen megbirkózzunk, ahhoz sokat segítenek az egyes említett alakok mondat- típusai. Ha nem találunk ilyeneket a tankönyvben, magunk készítjük el otthon írásban. Pl. отец работает на заводе. Брат был в щколе. Бабущка говорила о театре. В чера я получил писмо. A tanulók ezeket a mondattípusokat jól elsajátítják könyv nélkül és azután változtatják. Például в щколе helyett а в городе, в цирке kifeje- vagy в театре stb. kifejezéseket és a mondat hátralevő részét úgy ismétlik, ahogy eredetileg hangzott. Minél több a változat, annál több a gyakorlat, és annál szilárdabbak az ismeretek. Ha a tanuló az ilyen változatok által megszilárdítja és automatizálja a 6. esetnek a névutókkal való használatát, feltételezhető, hogy használatuk a jövőben a gyakorlati beszélgetés alkalmával nem fog neki nehézséget okozni. Tehát az első feladat a nyelvtani jelenség felismerése a szövegben, s a második ennek az előre elkészített mondattípusok alapján való változtatása és ezáltal automatizálása. Nem szükséges tehát, hogy a tanuló a 6. évfolyamban tudja a 6. eset szabályait, a róla, ragjairól szóló elméleti magyarázatot aszerint, ahogyan a nyelvtan osztályozza, de lényeges, hogy a 6. esetet elsajátítsa a gyakorlatban, mondatokban, az élő, írott, beszélt vagy hallott beszédben. Ez új nyelvtanításunk célja. Ilyen módon lehet tanítani valamennyi nyelvtani jelenséget, amely a tantervben szerepel (az igét, a melléknevet, a névmást stb.). A fő, hogy ne elégedjünk meg a nyelvi eszközök (szavak, nyelvtan stb.) elsajátításával, hanem követeljük meg a mondatban való gyakorlati érvényesítésüket is. A tantervben a mondatbeli és szóbeli kapcsolatok iránt támasztott ezen követelményeket a „Mondattan” c. alatt szövegezték. Itt egyrészt a már említett főnévi esetekre gondolunk, másrészt a melléknévnek a főnévvel
