Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám - Ladislav Požár: V. I. Lenin pedagógiai hagyatéka
2 P o ž á r : Lenin pedagógiai hagyatéka 1919-ben a párt VUI. kongresszusán, ahol Lenin elnökölt, határozatot hoztak az ifjúság között folytatott munkáról. Lenin műveiben meghatározta a szovjet iskola fejlődésének alapvető irányát, az iskola munkájának tartalmát és elveit, ugyancsak a szovjet pedagógiai tudomány fejlődésének legfontosabb feladatát. Hangsúlyozta, hogy az osztálytársadalomban az iskola mindig az uralkodó osztályt szolgálja, kiemelte az iskola osztályjellegét. V. I. Lenin több ízben hirdette az iskolai oktatás, a politika és az élet egybekapcsolásának szükségességét. Azt állította, hogy az iskolát nem lehet elkülöníteni az élettől, nem állhat távol a politikától. A forradalom előtti iskolákkal összehasonlítva az iskolának az élettel és a politikával való ilyen szoros kapcsolata gyökeres fordulatot jelentett az iskola munkájában. Jelen életünk ismét igazolja Leninnek állandóan hangoztatott elvét, hogy a nevelés és az oktatás kérdései nem különíthetők el a párt politikai célkitűzéseitől. 1920. okt. 2-án Lenin az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség III. Összoroszországi Kongresszusán elmondta „Az ifjúsági szövetségek feladatairól” szóló történelmi jelentőségű beszédét. Ez a beszéde a mai napig a kommunista ifjúság nevelésének harcos programja. Lenin ebben a beszédében az ifjúság elé fő célként a tudományos alapokon nyugvó kommunista társadalom építését tűzte ki. Azt hirdette, hogy a fiatal nemzedék ezt a feladatot csak úgy oldhatja meg, ha megfelelő műveltségre és ismeretekre tesz szert. „Ha mármost ebből a szempontból vizsgáljuk az ifjúság feladatainak kérdését, azt kell mondanom, hogy az ifjúság feladatait általában, a Kommunista Ifjúsági Szövetségeknek és mindenféle más ifjúsági szervezetnek feladatait különösképpen, egyetlen szóval lehetne kifejezni: a feladat — tanulni.” Lenin azonban ezt a feladatot konkrétebben is meghatározta. Beszédében a továbbiakban azt is fejtegette, hogy az ifjúságnak mit és hogyan kell tanulnia. Rámutatott arra, hogy reális alapokból kell kiindulni, a régi társadalomból át kell venni azt, ami hasznos. „Súlyos hibát követnének el, ha azt a következtetést akarnák levonni, hogy lehet valakiből kommunista anélkül, hogy elsajátítaná azt, ami az emberi ismeretek terén felhalmozódott.” A régi társadalom haladó hagyományainak felhasználása feltételezte azonban a képzés és a nevelés alapvető átépítését. Ezért átértékelni és elemezni kellett a forradalom előtti iskolák képzésének tartalmát és az oktatás formáját. Lenin gyakran fejtegette, hogy az új társadalom tudománya és műveltsége az előző korszakokban felhalmozott legjobb és leghaladóbb ismeretek törvényszerű öröksége. Leninnek ezek a gondolatai rendkívüli módon hatottak a Szovjetunióban a nevelés és a művelődés helyes irányú fejlődésére. Igen fontosak és értékesek Leninnek az eszmei oktatás és a termelő- munka egybekapcsolásáról szóló elgondolásai. Már 1897-ben „A narodnyik tervkovácsolás gyöngyszemei” című említett művében V. L Lenin így írt: „Nem képzelhetjük el a jövő társadalom eszményét az ifjú nemzedék oktatásának és termelőmunkájának egybekapcsolása nélkül, sem az oktatást és művelődést termelőmunka nélkül,
