Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - Ladislav Požár: V. I. Lenin pedagógiai hagyatéka

P o ž á r : Lenin pedagógiai hagyatéka

3

sem a termelőmunkát párhuzamos oktatás és művelődés nélkül nem tudnánk arra a fokra emelni, amelyet a technika mai színvonala és a tudományos ismeretek állapota megkövetel.” (Lenin Művei 2., 493. old.)

Lenin azonban részletesebben is meghatározta a politechnikai képzés tartalmát N. Konsztantyinova tételeihez fűzött „A politechnikai képzésről” szóló kiváló jegyzeteiben azt követeli, hogy a politechnikai képzés megvalósítása érdekében azonnal foganatosítsanak néhány gyakorlati dolgot:

1. tanulmányi kirándulást a legközelebbi villanytelepre, ahol a tanulók előadások keretében kísérleteket és elektromossággal összefüggő egész sor gyakorlati munkálatot végezzenek,

2. tanulmányi kirándulást jól működő szovhozba,

3. ugyanezt jól vezetett üzembe,

4. mozgósítani kell valamennyi mérnököt, agronómust, a fizika-matematika szakott végzett embereket, hogy előadjanak elektromosságtant és politechnikai képzést nyújtsanak, ezenkívül, hogy gyakorlati munkálatokat és kirándulásokat szervezzenek,

5. kisebb méretű politechnikai múzeumokat kell alapítani.

Lenin ebben a művében meghatározza а II. fokú iskola fő feladatát is: Olyan ifjú embert kell nevelnie, aki jól ismeri szakmáját, alkalmas arra, hogy mester legyen és gyakorlatilag úgy van felkészülve, hogy bármikor asztalos, bádogos, esztergályos stb. lehessen. Ennek a „mesterembernek” azonban széleskörű általános műveltséggel kell rendelkeznie, kommunistának kell lennie, általános politikai ismeretekkel és az alábbi alapvető politechnikai tudással kell bírnia.

a) alapvető ismeretei legyenek az elektromosságtanból,

b) ismerje a villanyerő alkalmazását a mechanikai iparban,

c) ismerje felhasználását a vegyiparban,

d) alapvető ismeretei legyenek a Szovjetunió villamosítási tervéről,

e) látogasson meg legalább 1—3-szor valamilyen villanytelepet, üzemet szovhozt,

f) rendelkezzen bizonyos agronómiái ismeretekkel.

A Szovjetunió, Köztársaságunk és valamennyi népi demokratikus ország számára rendkívül értékes Leninnek az a követelménye, hogy olyan fiatalokat kell nevelni, akik egyidejűleg jó mesteremberek, világos politikai célkitűzéseik vannak és általános széleskörű műveltséggel rendelkeznek.

A művelődés és a nevelés feladatát V. I. Lenin magasabb elvnek, a a kommunista erkölcsre való nevelésnek rendelte alá.

Lenin az Oroszországi Ifjúsági Szövetség III. Oroszországi Kongresszusán már előbb említett beszédében bírálta a burzsoá erkölcsöt, és az új, kommunista erkölcsről ezt mondta az ifjúságnak:

„A kommunista ifjúság nevelésének nem abban kell állnia, hogy mindenféle édeskés beszédekkel és moralizáló szabályokkal traktálják az ifjúságot. Nem ez a nevelés. Ha az emberek látták, hogy apjuk és anyjuk földesúri és kapitalista elnyomás alatt élt, ha maguk is átélték a gyötrelmeket, amelyek azokra zúdultak, akik harcba szálltak a kizsákmányolok ellen, ha látják milyen áldozatokba kerül folytatni ezt a harcot, hogy a már kivi-