Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám - Vörösmarty Géza: Hogyan neveljük a szófogadatlan gyermeket? / Szülők iskolája
26 Szülők iskolája gatásának időpontját. Az a szándék vezérli, hogy elkerülje a mesterkéltséget, és hog.y a családot a maga természetes mivoltjában és körülményei közepette találja, hogy valóban reális képet nyerjen annak életéről s olyannak lássa azt, amilyen az a maga valóságában. Természetes, hogy a szülők legnagyobb része nem kedveli a meglepetés- szerű családlátogatást, mivel az gyakran kedvezőtlen körülmények között is történhet, amikor a szülő el van foglalva, vagy amikor olyan esemény történik a családban, amit nem szívesen tárnak fel idegenek előtt. Igen gyakori, hogy az ilyen bejelentetlen családlátogatás alkalmából a szülők meglepve érzik magukat és ennek következtében feszült légkör alakul ki nevelő és szülők között (de olyan eset is adódhat, amikor éppen ilyen családi esemény, szóváltás alapján tárja fel a szülő a család problémáit). A szülőket a helyzet fonákságának zavartságából a pedagógusnak kell kisegítenie, hogy a beszélgetés zavartalanul megindulhasson, talán éppen az adott helyzet alapján, ami sok mindent elárulhat a gyakorlott pedagógusnak. Látjuk tehát, hogy mindkét formának megvan a maga előnye és hátránya. A bejelentett látogatás előnye, hogy a család készül a nevelő fogadására és noha a körülmények így mesterkéltek, ez a mesterkéltség végeredményben ideális is egyben, amit a nevelő nyilván nem mulaszt el a szülők tudomására hozni, amiből azután azok megtudhatják, hogy így lenne mindig helyes. Hátrányáról már szólottunk. Miután mindkét családlátogatásnak megvan a maga előnye, de ugyanakkor a hátránya is, ezért a leghelyesebb, ha a tanév folyamán a pedagógus egyszer bejelentve, máskor értesítés nélkül látogatja meg a családot. így azután lemérheti a két látogatás közötti különbséget, tapasztalhatja, mi a természetes és mi a mesterkéltség a családi körülményekben. Befejezésül a családlátogatás lefolyásával, eredményeinek összegezésével és annak felhasználásával foglalkozunk. (Folytatás) Vörösmarty Géza: Hogyan neveljük a szófogadatlan gyermeket ľ Az iskolás gyermek családi nevelése nem egyszerű feladat. Gyakran tanácstalanul állunk a gyermekkel szemben, és keressük azt a „bizonyos támaszpontot”. Tanácsadásban nincsen hiány. Tanácsolnak nekünk ismerősök, barátok, szülők, nagyszülők, nagynénik. Mindenkinek van valamilyen „csalhatatlan, feltétlenül biztos” receptje a gyermeknevelést illetően. Azonban a sok egymásnak ellentmondó „jótanács” ellenére gyakran elveszítjük biztonságérzetünket, mert a tanácsok nem vezettek eredményre. Ilyenkor egyedül kivezető út, ha a gyermeklélektan és neveléstan eredményeit összefoglaló szakirodalomhoz fordulunk. Mégsem állítjuk, hogy gyermekeinket könyv szerint nevelhetjük. Részletes nevelési recept nem létezik. A szakirodalomból csak a főbb nevelési elveket sajátíthatjuk el. Azok alkalmazásának módját nekünk kell megállapítanunk. — Jelen cikk célja, hogy a szófogadatlan gyermekek (s legyünk őszinték, melyik gyermek többé-kevésbé nem szófogadatlan?) nevelésben egy kis segítséget nyújtson. A szülőnek a gyermeke a legdrágább kincse. Éppen ezért azt szeretné minden szülő, hogy gyermeke kitűnő nevelésben részesüljön. Azonban a szülők gyakran e cél érdekében mértéktelenül nagy igényeket támasztanak a gyermekekkel szemben. Ismerek szülőket, akik agyonterhelik gyermeküket: beíratják külön zeneórára, nyelvórára, balettre. Nincsenek tekintettel a gyermek szervezetének és idegrendszerének teherbíróképességére. Ez a túlzott elfoglaltság nagyon megbosszulhatja magát. Csökkenhet a gyermek iskolai előmenetele, mert hiszen a tanulásra szánt időből kell elcsípnünk a különórákra. A túlterheléssel néha a gyermek játékidejét is megrövidítjük, ha túlzott igényekkel lépünk fel. A játékra, a felüdülésre a gyermeknek feltétlenül szüksége van. A gyermek szófogadatlanságát éppen ilyenkor tapasztalhatjuk a legjobban, amikor játék közben zavarjuk meg hirtelen. Ilyen esetben sokkal szívesebben tesz eleget kívánságunknak, ha megengedjük, hogy befejezze a játékot. Ezzel általában elejét vehetjük a szófogadatlanságnak.
