Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám - Kindernay Ede: A némt kérdés tanítása 8. és 11. évfolyamban
Kindernay Ede: A német kérdés tanítása 8. és 11. évfolyamban 207 zónában élő német nép demokratikus államának megalakulását. így jött létre 1949 októberében a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), mint a jövő egységes, békeszerető Németországának előfeltétele, záloga. A szovjet zónában, ili. később a Német Demokratikus Köztársaságban a gazdasági fejlődés a szocializmus vonalán indult meg. A közéletből eltávolították a nácikat, leszerelték a hadiipart, felosztották a monopóliumokat és fokozatosan államosították az ipart. A mezőgazdaságban végrehajtották a földreformot, szövetkezetek alakultak, gép- és traktorállomások létesültek. A szocialista tervgazdálkodás: a kétéves és ötéves tervek a Német Demokratikus Köztársaságot rövid tíz év leforgása alatt gazdaságilag felvirágoztatták és ipari nagyhatalommá tették. Most nézzük meg, hogyan fejlődtek a politikai viszonyok a két német államban az önállóság visszanyerése után. Az NSZK a régi Németország által képviselt imperialista útra lépett, csatlakozott a támadó jellegű Észak-Atlanti Tömbhöz, a NATO és a Brüsszeli paktum tagja lett. 1955-ben a párizsi szerződésekkel a nyugati nagyhatalmak megengedték a nyugat-német hadsereg legális kiépítését. Ennek az irányvonalnak megfelelően megindult a fegyverkezési hajsza, és feléledt a hírhedt német revansizmus is. Régi, „kipróbált” fasiszta tisztek kerültek a nyugat-német hadsereg, az ún. „Bundeswehr” élére, s közülük néhányan, elsősorban Speidel, a NATO-ban is vezetőszerepet töltenek be. Ez az amerikai támogatással kialakított új német imperializmus újból a világbéke első számú veszélyeztetőjévé vált. Az NSZK imperialista politikájával szemben az NDK kormánya 1949 óta következetes békepolitikát folytat. Otto Grotewohl miniszterelnök 1957-ben javaslatot terjesztett az NSZK kormánya elé a két német állam szerződéses egyesülésére. Ez az egyesülés érintetlenül hagyná a két állam társadalmi rendszerét. A bonni kormány ezt a javaslatot visszautasította. Az imperialista nagyhatalmak ugyancsak visszautasították azokat a javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő a német kérdés megoldására, többek között az 1955 évi genfi konferencián, 1958. novemberében a Szovjetunió új javaslatot dolgozott ki a német kérdés rendezésére és ezen belül Berlin megszállásának a megszüntetésére is. A nyugati nagyhatalmak elutasító álláspontra helyezkedtek, de kijelentették, hogy hajlandók a berlini kérdést az egész német kérdés rendezésének a keretében megtárgyalni. Erre a tárgyalásra azután az 1959, májusában és júniusában megtartott genfi külügyminiszteri konferencián került sor. A genfi konferencia, annak ellenére, hogy nem hozott megoldást a német kérdésben, s nem valósította meg a német békeszerződést, mégiscsak nagyban hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A nagyhatalmak nézetei az egyes kérdések megtárgyalásánál sok tekintetben közeledtek egymáshoz. Nagy eredménye volt az 1959 évi genfi konferenciának, hogy a nagyhatalmak képviselőin kívül részt vettek rajta a két német állam képviselői is. Ez praktikusan, de facto a Német Demokratikus Köztársaság elismerését jelentette a nyugati hatalmak részéről. A genfi konferencián résztvett külügyminiszterek beszámoltak a kon-
