Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-06-01 / 6. szám - Egy iskolalátogatás tapasztalatai

208

Kindernay Ede: A német kérdés tanítása 8. és 11. évfolyamban

ferenciáról kormányaiknak, és előkészítették egy legmagasabb színvonalú konferencia összehívását, amely 1960. májusában Párizsban ült össze. A német kérdés megoldásában a világ összes békeszerető emberei a Szovjetunió oldalán állanak. Talán már nincs messze az az idő, amikor a kapitalista országok dolgozó népei is kikényszerítik imperialista kormányaiktól a német kérdésben való reális állásfoglalást: a legnagyobb háborús veszélyt jelentős nyugat-német revansizmus felszámolását és az egységes és békeszerető demokratikus Németország megalakulását. Ez a világbéke ügyének egyik legfőbb biztosítékát fogja majd jelenteni.

Egy iskolalátogatás tapasztalatai

Folyó év áprilisában az Iskola és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalának tíztagú ellenőrző brigádja az Érsekújvári és Tornaijai Tízenegyéves Iskolát, a Marcelházi, Izsai, Rimaszécsi, Várgedei és Gimesi Nyolcéves Iskolákat látogatta meg. Ebből az alkalomból az itt tapasztalt pedagógiai munkáról számolunk be.

Örvendetes tény, hogy az iskolákon általában lelkiismeretes munka folyik. Hanyag nemtörődömséggel nem találkoztunk sehol sem, kitartó igyekezettel annál gyakrabban. Sajnos, meg kell mondanunk, hogy ez az igyekezet sokszor, a tanítók pedagógiai, didaktikai és módszertani hiányosságai miatt nem hozta meg gyümölcsét.

Az iskolalátogatások során annak voltunk tanúi, hogy a kartársak károsan sokat — mintegy 90%-ban — az előadás egyoldalú módszerét használják a tanítás során. Előadnak, mégpedig ugyanolyan formában — néha még hasonló stílusban is — mint ahogyan azt a főiskolákon hallották» látták. Pedig ez az általános műveltséget nyújtó iskolákban súlyos hiba» a gyermekek ellen elkövetett vétek. Ez tulajdonképpen annak a pedagógiai szemléletnek a következménye, mely szerint az oktatás folyamata kizárólag az anyag egyoldalú átadásában áll. Az óralátogatások alkalmával sajnos sok alkalommal láttuk: a tanulók arra voltak ítélve, hogy az előadás ideje alatt viszonylag passzívan viselkedjenek. Pedig minden pedagógia hangsúlyozza a tanulók aktivitásának fontosságát. Kairov ezt írja: „Az ismeretek elsajátítása nem történhetik maguknak a tanulóknak aktivitása nélkül.” (70. old. Kairov: Pedagógia — 1950. Bpest.)

Jellegzetes ismérve e módszernek, hogy a házi feladatnak és az otthoni tanulásnak, mely inkább a gépies biflázáshoz állt közelebb, mint a tananyag érdekes, de ugyanakkor tudatos begyakorlásához — olyan túlzott szerepet tulajdonított a tanító.

Minthogy a csupán előadó, illetve magyarázó módszerrel a tanuló ismereteit és képességeit magában az oktatási folyamatban nem lehet kellőképpen megállapítani — törvényszerű következményként — a szá-