Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám - Pesthy Mária: Több gigyelmet a mondattan tanításának!
Pesthy Mária: Több figyelmet a mondattan tanításának! 203 Ezek a mondatok is ellentétes mondatpárok kapcsolatai. Szembeötlő bennük az, hogy az összetétel egyik tagjában tagadás (tiltás): „nem kiáltok, ne fáradozzunk — a másik tagban pedig állítás (felszólítás) van: dübörög, segítsük elő. Ezáltal az egyik mondat állítását a másik mondat tartalma érvényteleníti, kizárja. Az ilyen kizáró ellentétes mellérendelő összetétel tagmondatai kapcsolódhatnak egymáshoz kötőszó nélkül — mint a fenti összetételekben — vagy kötőszókkal, pl. Nem felelt sokáig Bencének szavára, csak nézett sóhajtva a susogó nádra. (Arany) Nincsen tűz, sem árvíz, nem is jő ellenség, hanem van egy másik rémítő jelenség. (Arany) Az ellentmondást kifejező ellentétes kötőszók: hanem, csak. i További kizáró ellentétes mellérendelések: Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó. (Arany) De nemhogy a cipó válna el derékon, hanem a kés tört el. (Arany) Nem kiment belőle, bennszorult a pára. (Arany) Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni. (Petőfi) Ne másban keressük a hibákat, hanem önmagunkban. A nehézségek előtt meg ne torpanjunk, hanem teljes erőnkkel küzdjük le őket. A megszorító ellentétes mondatok Űzd ki a természetet vasvillával, mégis vissza fog térni. Majd az édes álom pillangó képében elvetődött arra tarka köntösében, de nem mert szemére szállni még sokáig, szinte a pirosló hajnal hasadtáig. (Arany) Annyi rosszat kiabáltak róla, s ő a föld legjámborabb folyója. (Petőfi) Vizsgáljuk meg a tagmondatok egymáshoz való viszonyát! Ebből a tag- mondatból: űzd ki a természetet vasvillával — arra következtethetünk, hogy az ily módon kiűzött természet soha többé vissza nem tér. A második tagmondat viszont feltevésünkkel szemben azt mondja, hogy „mégis vissza fog térni”. A másik összetétel első tagja szerint” „az édes álom... elvetődött arra...”; folytatásként azt várnánk, hogy az édes álom szemére is szállt, ha már arra elvetődött, a második tagmondat azonban feltevésünket nem igazolja, hanem vele szemben azt állítja, hogy „nem mert szemére szállni még sokáig ...” Ugyanígy a harmadik összetett mondat második tagja is az ellenkezőjét állítja annak, amire az első tag megállapításából várunk, ti. „annyi rosszat kiabáltok róla”, akkor ő csakis a legrakoncátlanabb folyó lehet a földön. Az ellentétes mellérendelő összetett mondatoknak ezt a harmadik fajtáját tehát az jellemzi, hogy az összetétel második tagmondata épp az ellenkezőjét fejezi ki annak, amire az első tag tartalmából következtetnénk, s ezzel a második tag mintegy korlátozza, megszorítja az első tagmondat tartalmát, de nem érvényteleníti. Ezért az ilyen összetételeket megszorító ellentétes mondatoknak nevezzük. Tagmondatai kapcsolód'- hatnak egymáshoz (ritkán) kötőszó nélkül is, legtöbbnyire azonban a következő kötőszókkal: de, ám, ámde, azért, csak, csakhogy, hanem,
