Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám - Pesthy Mária: Több gigyelmet a mondattan tanításának!
204 Pesthy Mária: Több figyelmet a mondattan tanításának! mégis, mégsem, mindazonáltal, mindamellett, s, és. Pl Álmos vagyok, és mégsem alhatom; ébren vagyok, és mégis álmodom. (Petőfi) Tán csodállak, ámde nem szeretlek. (Petőfi) Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel. (Arany) Sok bajába került mindezt véghezvinni, de vitézségének nem állt gátul semmi. (Arany) További megszorító ellentétes összetételek: Közel s távolban semmi fény sincs, csak mécsvilágom s honszerelmem ég. (Petőfi) Szobor vagyok, de fáj minden tagom. (Vörösmarty) Örömest itthagynám, de most már nem lehet. (Petőfi) Kavarog az élet, ám a Tisza ballag. (Juhász) Az üdvösség tűnt fel az esti csendben, de én pártjára lépni elfeledtem. (Juhász) A tervteljesítésben lemaradtunk, eredményeinket mégsem lehet lebecsülni. Az ellentétes mellérendelő összetételeknek ez utóbb tárgyalt fajtájához, a megszorító ellentétes összetételekhez nagyon közelállnak az alárendelő megengedő összetett mondatok. A két mondatfajta közti rokonvonások miatt sokan a megengedő alárendelő összetételeket is a mellérendelő ellentétes mondatok közé sorolták. Kétségtelen, hogy a megszorító ellentétes mondat eltér a többi ellentétes mondatfajtától: a szembeállítást és ellentmondást vagy kizárást tartalmazó ellentétes összetételek tagmondatai egymással párhuzamba állított tartalma ellentétet fejeznek ki mondattanilag egymástól függetlenül; a megszorító ellentétes mondatban ezt a párhuzamot nem találjuk. Az egyik tagmondat megállapítást tartalmaz, melynek érvényét korlátozza a másik tagmondat tartalma. Pl. Fázott, mégis izzadt. — összetételben a korlátozott tagmondat: fázott; a korlátozó: mégis izzadt. Ezáltal a tagmondatok a mellérendelésre jellemző tartalmi, logikai, lélektani szoros kapcsolaton túlmenően a korlátozott — korlátozó viszonyt figyelembe véve egymás tartalmát befolyásolják. Nyelvtani szempontból tekintve, a megszorító ellentétes összetétel tagjai egymástól függetlenek: nem tekinthetjük egyik tagot mellékmondatnak és a másikat főmondatnak, ezért az összetétel mellérendelő, de a tagok tartalmi viszonya kétségtelenül rokon vonásokat mutat a megengedő alárendelő összetételek tagjainak tartalmi viszonyával. Bár sok nehézséggel kell megküzdenünk, népünk életszínvonala fokozatosan javul. Minden gabonát idejében begyűjtöttünk, pedig az esőzés a munkát késleltette. Ha ezeket a mondatokat megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a megszorító ellentétes mondatokhoz hasonlóan az egyik mondat cselekményéből a másik mondatban levő állítás ellenkezőjére következtetnénk: ha „sok nehézséggel kell megküzdenünk”, bizonyára nem javul népünk életszínvonala; továbbá ha „minden gabonát idejében begyűjtöttünk”, valószínűleg nem késleltette a munkát az esőzés. A tagmondatok kapcsolata tehát nyilván a megszorító mellérendelésre emlékeztet, mégis különböznek ezek az összetételek a tárgyalt ellentétes mellérendelőktől. A különbség köztük az, hogy az ellentétes mellérendelő
