Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - Gedei János: A matematika tanítás néhány tapasztalata

Gedei: A matematika tanítás néhány tapasztalata

19

egyenletet feladni. Nem tekinthető jónak annak a tanítónak a munkája, aki a tankönyv példáit oldatja meg, s nem törődik azzal, vajon azok idő- szerüek-e, s a körülötte zajló élet számadatai mellett süketen megy el.

Nemcsak a tanítónak, hanem a tanulónak is kell önálló feladatokat készíteni az élet számadataiból. Nem lehet eléggé dicsérni azoknak a tanítóknak az eljárását, akik házi munkára önálló jellegű feladatot is adnak. Eleinte nehezen megy! Sokszor hibás feladatot készít a tanuló. Mi történhetik? Ha a tanuló olyan szöveges egyenletet készít a nyolcadik osztályban, amelynek eredményeként kiderül, hogy a kotló 16 2/з kicsirkét költött ki, akkor legfeljebb felkerül а 2/з kiscsirke a faliújságra. Az önállóság útja senki számára sem könnyű. Ha elérjük, hogy a tanuló önállóan készít feladatokat, s azok a feladatok jók is, nyugodtak lehetünk, hogy a tanuló tudása biztos, szilárd, ismeretei nem formálisak, s a matematikát szereti.

Szöveges jeladatok. Már a hatodik osztály legelső óráin fellépnek. Ez nemcsak szükséges, hanem fontos az is, hogy domináljanak. A gondolkodásra való nevelés egyáltalán nincs ellentétben a technikai készség fejlesztésével, a szöveges feladatok megoldása a tanuló gondolkodó képességével párhuzamosan a műveletek elvégzésében való jártasságát is készséggé fejlesztheti. A szöveges feladatok megoldásánál azonban fokozatokat kell betartani. Sajnos, ezen a téren sok a hiba. A fokozatok a következők: 1. A feladat elmondása. 2. A feladat elismételtetése. 3. A megoldási terv elkészítése. 4. Az eredmény becslése. 5. A feladat megoldása. 6. Az eredmény ellenőrzése.

Felületes ember a hat fokozatból csak az elsőt és az ötödiket tartja meg; ez azonban nem általános jelenség. Az már gyakoribb, hogy a 3. lépés, a megoldási terv kimarad. Pedig ennek is igen nagy fontossága van. Ha elhagyjuk, könnyen téves képet alkothatunk a tanuló tudásáról. Képzeljük el pl., hogy egy példában két számadat szerepel: 13 és 548 365. Tegyük fel, hogy a tanuló nem látja át a feladatot. A számadatok nagyságából következtet arra, hogy nem valószínű, hogy összeadás vagy kivonás legyen a feladat művelete. Marad a szorzás és az osztás. Nem tud választani, találomra rávágja: úgy tudom meg, hogy az adott számokat összeszorzom, Ha véletlenül ráhibázott, a pedagógus gyanútlanul elfogadja, s azt hiszi, hogy a tanuló értette a feladatot. A tanuló pedig megkísérli, hiszen komoly valószínűsége van, hogy eltalálja. Ezért nem szabad elfogadni az ilyen választ „úgy tudom, hogy megszorzom”, még akkor sem, ha valóban eltalálta a műveletet. Rá kell szoktatnunk tanítványainkat, hogy a feladat szövegével logikusan, szükség esetén számadatok nélkül mondják el a megoldás menetét.

Szóbeli számolás. Rendkívül fontos feladat a szóbeli számolás állandó, következetes gyakoroltatása. Nemcsak a természetes számok tanításánál, hanem a törteknél, az arányosságnál, a százalékszámításnál, az algebránál és az iskolai anyag minden részénél fontos: ne múljék el óra szóbeli számolás nélkül, ne engedjük meg, hogy a tanuló az egyszerű részletműveleteket írásban végezze el, ha azok olyan fokúak, hogy joggal megkövetelhetjük szóbeli elvégzésüket. Az a követelmény, hogy a műveleti