Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám - Megjegyzések az írásjelek használatához / Nyelvművelés
168 Nyelvművelés anyjáról. Jártunk a Szovjetunióban, kitűnően éreztük magunkat. Nem tudom, mikor lesz megint részünk annyi élményben. Nagyon ajánlom, menjetek el ti is, ha alkalmatok lesz. — Az utóbbi két összetett mondatban van kérdő, illetve felszólító mondat is. Ilyenkor a főmondat természete határozza meg, milyen írásjelet kell a mondat végére tennünk. Ha az kijelentő, akkor pontot teszünk. Ellenben egészen furcsa helyzet alakult ki a címek, alcímek, fejezetcímek írásában. A sajtó hasábjain ma már sosem találunk utánuk pontot. Furcsának találnánk, ha újságjaink, irodalmi lapjaink ilyen címmel, fölirattal jelennének meg: Üj Szó. — Szabad Földműves. — Irodalmi Szemle. — Nők Lapja. stb. A cikkek, tanulmányok címe után sincs pont. A múlt században még általában pontot használtak mind az újságok, mint a bennük közölt cikkek címe után. Mi a gyakorlat az iskolában? Talán nem is találnánk olyan iskolát, ahol ne sújtanák a diákot, mert elhagyja a pontot a dolgozatcím végéről. S még csak védekeznie sem igen lehet! Pedig nem egyformán követeli ezt a magyar nyelv, a történelem, vegytan és számtan tanítója, nem egységesek ebben a tekintetben a tankönyvek sem, s nem teszi ezt maga a tanító sem, ha cikket ír egy folyóiratba. Nem egységesek ebben sem a tankönyvek, sem az irodalmi kiadványok. Melyik írásmód hát a helyes? Kinek mikor szabad elhagynia a pontot a címek végéről? Itt a helyesírási szabályzathoz kell fordulnunk, amely mindenkire nézve kötelező a magyarban is, s más nyelvekben is. A magyar helyesírási szabályzat szerint a hírlapok, folyóiratok, könyvek, költői művek stb. után, ha kiemelve, önmagukban szerepelnek, nem teszünk pontot (vö. 338. pont). Vonatkozik ez az iskolai dolgozatcímekre is. Ne szaporítsuk hát a házi szabályok számát, ne ragaszkodjunk mindenáron e vesszőparipához. Mivel indokoljuk ezt az eljárást? Először is azzal, hogy a címek többségükben nem teljes mondatok, még csak nem is hiányos vagy ún. helyzetmondatok, hanem sajátos nyelvi alakulatok (vö Nyr. 81:78), közlő jelleg nélkül. Továbbá azzal, hogy a pontnak mint írásjelnek ott semmiféle szerepe nincs, hiszen nem lezárt, egész nyelvi egységet választunk el vele. S nem utolsósorban azért, mert így kívánja meg a következetesség és az egyszerűség elve s a helyesírási szabályzat is. — Azzal, hogy a címeket külön sorba írjuk, más szedéssel nyomtatjuk, eléggé kiemeljük, s alkalmat adunk arra, hogy szünetet tartsunk, s újabb lélegzetvételhez jussunk. Ugyanezen okoknál fogva az alcímek végére sem kell pontot tennünk akár zárójelbe tesszük őket, akár nem. Példák: Május elseje A kőszívű ember fiai Melléknevek (Ünnepi beszéd) Elemzés Melléknévképzés Melléknév fokozás Másképpen kell elbírálnunk a felkiáltó, felszólító és kérdő természetű címeket. Ezek ugyanis vagy teljes mondatok, vagy helyzetmondatok (hiányos, kihagyásos mondatok, mondatpótlók). Például: Álmodom-e? Mi lelt? Miért nem születtem ezer év előtt? Mit szól a bölcs? Hová levél? Szívem, te árva rabmadár! Igyunk! Mi kék az ég! (Petőfi).
