Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám - Megjegyzések az írásjelek használatához / Nyelvművelés

Nyelvművelés

169

Szakembereink véleménye szerint nem kell pontot tennünk a táblavázlat- ban (vö. Ny. 81:80—81), jegyzékekben sem, ha a címek, alcímek külön sorba kerülnek egymás alá, pl.

Határozók

1. Helyhatározók

2. Időhatározók

3. Módhatározók

4. Állapothatározók

5. Okhatározók

6. Célhatározók

7. Eredmény határozók

8. Eredethatározók stb.

Megtörténhet, hogy több címet vagy alcímet egymásután akarunk vagy kell írnunk, s nem oszloposán. Ilyenkor több írásmód kínálkozik: Pontot, vesszőt, pontos vesszőt vagy gondolatjelet teszünk közéjük, pl. Mondatrészek Alany. Tárgy. Határozó. Jelző. Vagy: Mondatrészek: alany, állítmány, tárgy. Vagy: Mondatrészek— Alany — Állítmány — Tárgy stb.

Nagyon fontos, hogy a táblázatban jelöljük meg valamiképpen a tartalmilogikai viszonyt (átfogó, alcím; aláhúzással, elhelyezéssel, betűtípussal, számozással stb.).

A teljesség kedvéért emlékeztetünk még néhány apróságra. Országonként is változik, van-e pont a cím végén vagy nincs. A szlovákban körülbelül ugyanazt látjuk, mint a magyarban. A szlovák helyesírási szabályzat szerint a kiemelt, külön sorba írt címek után nem kell pontot tenni. Ha ellenben a címek nincsenek kiemelve, hanem egymásután következnek, akkor ponttal választjuk el őket egymástól (vö. Pravidlá slovenského pravopisu, 110). A helyesírási szabályzatban nem is találunk pontot ilyen helyzetben, de a tankönyvek többségében pont van a címek végén (vö. Slovenský jazyk pre 7., 8. ročník ... Bratislava, 1959). A finn tankönyvekben rendszeresen pont van a címek után. A németek, franciák egyáltalán nem használják ilyenkor a pontot. Nem oly régen sokan még az aláírásuk után is pontot rajzoltak. A fejlődés és a nyomdaipar szűkebb területre szorította a pontot, de határozottabb funkcióval ruházta fel.

A vessző használata

Sokkal nagyobb a bizonytalankodás és következetlenség a vessző használatában. Legújabb helyesírási szabályzatunk éppen ezért egyszerűsítette a vessző használatára vonatkozó szabályokat. Világosan leszögezi, hogy az és, s, meg, vagy elé, ha mondatokat kapcsolunk össze, vesszőt teszünk. Mégis az és kötőszó előtt egyszer van, máskor nincs vessző, az s elé nagyon kevesen teszik ki, a meg előtt alig találunk, a vagy előtt pedig fehér holló számba megy a vessző kitétele. Ez az emberi gyengeség: Ha nincs szabály, követeljük. Ha van, akkor nem tartjuk kötelezőnek magunkra nézve.

De nézzünk most még néhány határesetet vagy vitatható kérdést a vesz- sző használatával kapcsolatban. Az ilyen mondatokban: Megbeszéltük munkatervünket, és megvitattuk a párthatározatot. Négy óra körül beborult, és esni kezdett az eső — könnyű megállapítanunk, hogy az és kötőszó két