Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - Somogyiné-Sörös Márta: Hogyan küszöbölhetjük ki a szlovák nyelv tanításában előforduló hiányosságokat az alsó fokon

L4 Somogyiné : Hogyan küszöbölhetjük ki a szlovák nyelvben előforduló hiányosságokat

vasmányban lévő szavak s mondatok hangozzanak el az órán, próbáljuk meg arra kényszeríteni a tanulókat, hogy az újonnan elsajátított szavakból a mindennapi életben szükséges kifejezéseket egyszerű kis mondatokban önmaguk képezzék.

II. Nagyobb gondot fordítsunk a házi feladatok helyes kijelölésére. Ne kényszeresük a tanulót állandóan egyszerű másolásra, aminek igen kis haszna van. (Sok tanuló, bevallása szerint az alsó fokon csak ilyen jellegű házi feladatokat adtak szlovák nyelvből.)

Inkább itt is kívánjuk meg a két-három mondat önálló szerkesztését (jelölt szavakból) vagy fordítását.

Az ilyen házi feladatok persze megkívánják a komoly ellenőrzést is, de ne sajnáljunk erre időt szakítani, mert a mondatszerkesztési hibák közös megvitatása bizonyára hasznos lesz minden tanuló számára.

III. Gyakorlati témákat válasszunk a beszélgetési órák alapjául. Ne csak az átvett olvasmányok vagy versek alapján vezessük a beszélgetési órákat. Témát választhat maga a tanító is.

Pl. „Vierka u zubného lekára” Itt aztán felhasználhatjuk a: dolný, horný, pravý, ľavý, deravý, boľavý . .. stb. mellékneveket, zub, jazyk, ústa ... stb. főneveket,

čakať, vŕtať, vypláchnuť ... stb. igéket. S végül is elértük azt, hogy tanulóink, azonkívül, hogy megtanultak az órán 10—12 mindennapi használatkor szükséges szót, alkalomadtán megértetik magukat a fogorvossal is.

Ugyanilyen beszélgetési óra témája lehet: V potravinárstve

Vo vlaku

Na vycházke, stb.

Iskolánk át szervezésének eme kísérleti évei alatt, bizonyos fokig nekünk tanítóknak is jogunkban áll kísérleteznünk különböző módszerekkel, természetesen mindig szem előtt kell tartanunk a fő célt: a szlovák nyelv minél tökéletesebb elsajátítását. Ne bántson tehát senkit az, ha a tanterv szerint elbírt olvasmány közül néhányat kihagyott, mert a rá szánt időt gyakorlati témák feldolgozására fordította, (remélhetőleg eredményesen).

IV. Nyelvtani szabályokat soha ne követeljünk a tanulóktól! Inkább itt is alapos begyakorlással segítsük a tanulót ahhoz, hogy elsajátítsa a tananyagot. Akár 3—4 órán keresztül gyakorolhatjuk pl. a melléknevek főnévvel való egyeztetését, ügyes rajzok, segédeszközök, színes kréták segítségével. A tanulók mondjanak s írjanak példákat akár oldalszámra is.

V. A helyesírási gyakorlatoknál próbáljunk a száraz szabályok hangoztatása helyett mesélni a tanulóknak. Pl. a virgonc „e” és „i” betűkről, melyek nem tűrik meg az előttük sétáló d, ť, ň, ľ, fején a kalapot (di, ti, ni, li, de, te, ne, le). A hangok külön otthonáról, hol külön emeleten laknak a kemény, lágy és semleges mássalhangzók, s melyik csoport milyen i betűvel tud csak megférni... stb. A nyelvtan óra végén öt-hat percet szánjunk arra, hogy az előző órán tanult s begyakorlott helyesírási szabályt rövid tollbamondás formájában át gyakoroljuk. Ezt megismételhetjük óránként.