Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - Somogyiné-Sörös Márta: Hogyan küszöbölhetjük ki a szlovák nyelv tanításában előforduló hiányosságokat az alsó fokon

Somogyiné: Hogyan küszöbölhetjük ki a szlovák nyelvben előforduló hiányosságokat 13

ezekből s hozzájuk hasonló más mondatokból az is kitűnik, hogy igen gyenge alapon áll a főnévragozás is. Ez ugyan még pótolható hiányosság, de még a legjobb osztályzattal érkező tanulóknál is azt tapasztaljuk, hogy a főnevek leggyakrabban használt alakjait (rendszerint elöljárókkal kapcsolt kifejezéseket) nem tudják alkalmazni.

Úgyszólván sejtelmük sincs a melléknév főnévvel való egyeztetéséről. (Ha már esetben nem is, de legalább nemben és számban kellene, hogy tudják, legalább is akkor, amikor külön felhívjuk a figyelmet az illető főnév nemére és számára a mondatszerkesztési gyakorlatok alkalmával.) Sorozatosan így fordítanak: Rodný zem. Pekny kniha. Usilovné žiak ... stb. Keverik a személyes névmásokat: Ti mentek az iskolába — Ty idete do školy. A birtokos névmásokat képtelenek használni. Az én könyvem — Ja kniha. A mi iskolánk — My škola.) Itt bizonyára hiányzik a magyar birtokviszony kifejezésének ismerete.)

Szókincsük is igen hiányos. Nem ismerik például a: rodina, záhrada, lekár,

ísť, chodiť, brať, čakať,

široký, vysoký, krásny ... stb. szavakat.

Pedig három éven keresztül foglalkoztak már a szlovák nyelvvel, s vajon akkor, amikor az a célunk, hogy elsősorban is beszélni tanítsuk meg tanulóinkat, lehet-e fontosabb feladatunk a heti 3—4 szlovák órán, mint az említett kifejezésekhez hasonlók begyakorlása?

A helyesírási készségük is elégtelen. Itt ugyan minden tanító kolléga azzal érvelt, hogy a helyesírást egyáltalán nem kell szigorúan venni az alsó fokon. Pedig bizonyos készség, egyes szavak helyesírásánál, kell hogy bizonyítsa azt — foglalkozott-e ezzel is a tanító! A negyedik évfolyamban tanulniuk kell a kemény és lágy mássalhangzók utáni „y” és „i” írását, s mégis nyugodtan írják a következőket: Matka šyje. Díchame plúcami. Ti si pionier. — žyvot — kuchiňa — ... stb.

Pedig, hogy meg lenne könnyítve a középfokon tanító kartársak munkája, ha a tanulók az alsó fokon legalább a szótőben kemény és lágy mássalhangzók utáni у és i helyes alkalmazását ismernék. A középfokon úgyis sok-sok munkába telik majd a kivételes szavak helyesírásának begyakorlása, valamint a szóvégi у és i helyes alkalmazása, ami már a szófajok alapos ismeretével függ össze.

Hogyan lehetne a szlovák nyelv tanítása folyamán nemzeti iskoláinkon jobb eredményt elérni ?

Szerény véleményem szerint:

I. több begyakorló órát kell tervbe iktatnunk (esetleg a tantervtől eltérően is). Ne az legyen a cél, hogy minden órán új olvasmányba kezdjünk, s dicsekedjünk, hogy nincs a könyvben egyetlen olyan olvasmány sem, melyet ne vettünk volna át. A cél inkább az legyen, hogy egy héten csak egy olvasmányt (hosszabbra még több időt is szánhatunk) vegyünk át, de azt alaposan! A benne lévő szavak mindegyike a tanuló szókészletének élő részévé váljon, vagyis a tanuló bármikor és bármilyen mondatban helyesen tudja felhasználni.

Ezeken a begyakorló órákon fordíttassunk is a tanulókkal! Ne csak az ol-