Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám - Kovács István: Fordítási kérdések I. / Nyelvművelés
Nyelvművelés 29 Több előítéletet föl kell magunkban számolnunk, ha helyes úton akarunk haladni a fordítás korszerű értékelésében. Tudnunk kell, hogy ugyanazt a gondolatot többféleképpen, ugyanannak a nyelvnek is nem egy kifejezési lehetőségével, eszközével tolmácsolhatjuk s különböző megoldással is ugyanahhoz az eredményhez juthatunk. így van ez például a számtanban és a vegytanban is. A szó jelentésében, a szókincsben és a nyelvtani rendszerben mutatkozó különbségek nem lehetnek akadályai a jó fordításnak, ezek nem jelenthetnek legyőzhetetlen nehézséget a tolmácsolásban. A nyelvek különböző kifejezési módjai végeredményben egyenértékűek. A magyar napkelte, napnyugta, hazaszeretet, tejeskávé, várom a barátomat teljesértékű megfelelői a szlovákban: východ sinka, západ sinka, láska k vlasti, biela káva, čakám svojho priateľa, pedig mennyi különbség van a szemléletben és a kifejezési módban (összetétel, ' névelő, tárgyas ragozás stb.). Egyéb eltérések is szép számmal akadnak a nyelvek között. Közismert, hogy egyes nyelvek kedvelik a képes kifejezést, a kicsinyítést, a körülírást, az udvariaskodás tipikus formáit. Minden nyelvben találunk ún. nemzeti jellegzetességeket is (az értelem vagy az érzelem hangsúlyozása, keménység, lágyság, szűkszavúság, csevegés stb.) Amikor fordítunk, ezeket is figyelembe kell vennünk. Mások a követelmények a vers és mások a próza fordításában. A költeményt nem lehet oly hűen fordítani, mint a prózát. De az általános elvnek itt is érvényesülnie kell: amit föláldozunk az egyik helyen, azt pótolnunk kell másutt, azaz lefordíthatatlan, sajátos stilisztikai értékű szavakat pótolhatunk egyéb értékkel: hangtanival, szókincsbelivel vagy mondattanival. Ha például a közmondásnak vagy szólásnak nincs meg a pontos, sző szerinti használata, nem fordítjuk le, mert érthetetlen lenne, hanem jelentésben azonos vagy közelálló hazaival helyettesítjük. Furcsán hangzana a szlovákban, ha szó szerint akarnánk tolmácsolni ezeket a közmondásokat és szólásokat: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Addig üsd a vasat, míg meleg. Amit nyer a réven, elveszti a vámon. Addig nyújtózkodjál, amíg a takaród ér. Ha nem csurran, csöppen. Minden zsák megtalálja a maga foltját. Kibújt a szög a zsákból. Saját kárán tanul az ember. Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. Minden lében kanál. Cseberből vödörbe. A szlovák ezeket így mondja: Lepšie dnes kus, ako zajtra hus. Lepší dnes vrabec, ako zajtra moriak (tetrov). Vtedy kuj železo, keď je horúce. Čo na mýte obídeš, to na tridsiatku doplatíš. Čo na cie vyhráš, to utratíš na tridsiatku. Dotiaľ sa vystieraj, kým ti perina stačí. Keď netečie, aspoň kvapká. Ku každému stromu sa nájde kolík. Vykľulo sa šidlo z vreca. Vlastnou škodou zmúdrel. Vrba sa nekýve, keď ju vietor nehýbe. Nebuď do každého hrnca vareškou. Peši alebo za vozom. Jól meg kell fontolnunk a rokonértelmű szavak visszaadását, mert ezekhez érzelmi velejáró, hangulati színezés (finomság, tisztelet, gúny) is kapcsolódik, tehát nem cserélhetők föl tetszés szerint. Öleb helyett nem mondhatunk ölkutyát, a disznótor-t nem helyettesítheti a sertéstor. Ha nincs pontos megfelelője, körülíráshoz folyamodunk. Óvatosan kell bánnunk az idegen szavakkal is. A szlovákban használt idegen szavak egy részének nincs jogosultsága a magyarban, van helyette hazai szó. Nevetségesen hangzana, ha a dirigoval zaslúžilý umelec
