Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám - Kerékgyártó Imre: A fogalmazás tanítáának gyakorlata
Szépen süt a nap. Meleg van a sátrakban. Bezzeg tegnap fáztunk (ez az eseményhez viszonyítva is múlt!) eleget... Az elemzést a szabály egyszerű megfogalmazásával zárjuk le. Ilyen szabályok pl.: Mielőtt beszélünk, vagy írunk, előbb gondolkodnunk kell. (II. o.)! Fogalmazásainkat tagolnunk kell: rövid bevezetéssel készítjük elő mondanivalóinkat, a hosszabb tárgyalásban fejtjük ki azokat, végül az ugyancsak rövid befejezéssel zárjuk közlésünket (III. o.)! A szabály megfogalmazása mindig tömör és tagolt legyen. Természetesen nem szükséges minden ismeretet szabályba foglalni, sokszor megelégedhetünk a megértéssel is, amiről úgy győződhetünk meg, ha a tanulók saját szavaikkal számolnak be róluk (pl. amit az előbb az elbeszélésről mondtunk). Végül meg kell jegyeznünk, hogy az ismeretnyújtás csak akkor segíti a fogalmazási készség kialakulását, ha a gyakorlás és az alkalmazás idején állandóan utalunk rája. Nem elég pl., ha a tanulók tudják, hogy fogalmazáskor előbb gondolkodniuk kell. Meg is kell követelni tőlük minden alkalommal, hogy ténylegesen gondolkodjanak is a beszéd vagy az írás előtt. A gyakorlás lehet szóbeli és írásbeli, reproduktív és önálló. A gyakorlások anyaga a lehetőségek kombinációjából épül fel. Legegyszerűbb a szóbeli reprodukció (pl. tartalomelmondás, egy lejátszott esemény megfogalmazása), legfejlettebb az írásbeli önálló fogalmazás. A fogalmazást készíthetjük az osztállyal közösen, de lehet az egyes tanulók egyéni munkája is. Szervezetileg készülhet otthon házi feladatként és az iskolában. A gyakorlás a téma kijelölésével kezdődik. Gyakorló órán: Ma .. .-ről fogunk fogalmazni! Házi feladatnál: írjatok .. .-ről! A téma kijelölését rövidebb-hosszabb kötetlen beszélgetés, az anyag- gyűjtés követi. A tanulók kérdéseinkre elmondják, hogy szerintük mi mindenről lehet, illetve kell írniuk a megadott témával kapcsolatban. Beszélgetés közben tisztázzuk, mit lehet, és mit nem szabad elhagyniuk. A megbeszélés mennyisége és minősége az osztály fejlettségének függvénye. Kezdetben, gyengébb osztályokban később is az anyaggyűjtő megbeszélést a közös szerkesztés követi. Rendezzük el az összegyűjtött anyagot! Eleinte közösen alakítsuk ki az egész vázlatot, és írjuk le a táblára, illetve a füzetekbe. Később hagyjuk el az írásbeli rögzítést. Fejlettebb osztályban elégedjünk meg annyival, hogy néhány tanulót megkérdezünk: mit írna a bevezetésben, a tárgyalásban, a befejezésben. Ilyenkor többféle megoldást fogadjunk el, hogy a gyermekek lássák, válogatniok lehet különböző lehetőségek között. Eközben utalunk azokra a követelményekre is, amelyekre a fogalmazás műfaja figyelmezteti őket. Legmagasabb fokon a szerkesztést önálló munkaként követelhetjük meg a tanulótól. A szerkesztést a kidolgozás követi. Tanításunk elején ez is az osztály közös munkája lehet. A tanulók által javasolt mondatok közül a legjobbakat, legkifejezőbbeket leírjuk. Közbülső állomásként a kidolgozást előbb szóban közösen végezhetjük, majd ennek alapján az írásbeli munkát önállóan végezhetik a tanulók. Gyakorló órákon a tanulók önállóan alakítsák ki a mondataikat. Az egyéni munka után biztosítsunk időt arra, hogy az eredményt lemérhessük. Egy-két tanulóval mondassuk el a szóbeli Dr. K e r é kg y ártó Imre: A fogalmazás tanításának gyakorlata 7
