Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám - Štefan Paluch: A nevelő oktatás néhány kérdéséhez
2 Dr. Štefan Paluch: A nevelő oktatás néhány kérdéséhez Általában tapasztalható, hogy az oktató-nevelömunka nem halad helyes irányban, eredményei nem felelnek meg társadalmunk követelményeinek. Iskoláink még mindig nagyrészt elszigeteltek, irodalomtörténeti jellegűek, távol vannak az élettől, a társadalmi áramlatoktól. Ezért a CSKP és az SZLKP újból figyelmeztetnek a helytelen nevelés társadalmi következményeire. Hasonlóképp az SZKP KB-а és a Szovjetunió Minisztertanácsának ezzel kapcsolatos tézisei, amelyek az iskolának az élettel való egybekapcsolását és az iskolaügy továbbfejlődését szabályozzák, szó szerint azt mondják... „Sok fiú és leány a középiskola elvégeztével egyedül elfogadható életpályának tekinti, ha a főiskolán vagy legalábbis valamely szakiskolán folytathatja tanulmányait és nem szívesen megy dolgozni a gyárakba, üzemekbe, kolhozokba és szovhozckba és némelyikük a testi munkát megalázónak tartja. Pedig a középiskolai műveltség egyre rohamosabb terjedése természetesen azt eredményezi, hogy az ifjúság zömének az iskola elvégzése után a termelésben kell majd dolgoznia”. — Ezért legalább röviden szögezzük le, hogyan kell ma tekintenünk a nevelő oktatás problémájára és milyen eszközökkel teljesíthetjük a nevelő oktatás feladatát. A sok nevelési követelmény közül elsősorban ki kell választanunk azokat, amelyek a szocialista ember erkölcsi arculatát megrajzolják. Ezen követelmények közé tartozik mindenekelőtt a dialektikus materialista világnézetre való nevelés. Csak az ilyen tudományos világnézettel felfegyverzett emberektől várhatjuk, hogy politikailag fejlettek és öntudatosak lesznek és nem hódolnak be a különféle burzsoá hatásoknak és előítéleteknek. A tanulóknak a tudományos világnézetre való nevelésében az elmélet szorosan összefügg az ember erkölcsi értékével. Nem lehet valakinek világnézete, ha nem tudja azt megokolni ésszerűen, és viszont a világnézet elveszti értelmét, ha nem határozza meg cselekedeteinket, elsősorban az emberek és a társadalom iránti viszonyunkat. — Nevelőmunkánkban második hely illeti meg a munkára, különösen a fizikai munkára való nevelést. Meg kell értetnünk tanítványainkkal a munka jelentőségét az emberi társadalom számára. A tanító azonban nem elégedhet meg ennyivel. Fel kell ébresztenie az ifjúságban a munka, a dolgozó ember iránti tiszteletet. A nevelő oktatás további követelménye a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelés. Az anyanyelv szeretete, a haladó nemzeti hagyományok tisztelete, a dolgozók építőmunkája iránti lelkesedés, a kizsákmányolok és a nép ellenségei iránti gyűlölet proletár nemzetköziségre és az egész világ dolgozói iránti szeretetre neveli a tanulókat. Gazdasági okokból fontos, hogy a tanulók kíméljék a szocialista vagyont. Érezzék, hogy a közvagyon megkárosítása egyúttal egyéni kár is. Menynyivel nagyobb eredményeket érhetnénk el a szocialista építésben és személyi életszínvonalunk emelésében, ha a köz-, a nemzeti vagy szövetkezeti vagyonnal szemben tanúsított viszonyunk öntudatosabb, fegyelmezettebb, kíméletesebb lenne! Az új termelési viszonyok minden téren megváltoztatták az emberek
