Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - Kovács István: Tanítani-tanítni, tanítasz-tanítsz? / Nyelvművelés
408 A pedagógiai irodalomból fordultak idősebb osztálytársaikhoz s hozzánk tanítókhoz, hogy egy-egy bonyolultabb mondatnak — amely olvasás közben megragadta figyelmüket — elemzésénél segítségükre legyünk. Vannak tanulók, akik szenvedélyes „gyűjtői” az ilyen bonyolult mondat-szerkezeteknek. Az irodalmi körben megkezdték, később sok osztályban folytatták a Kis-Usakov- Szótárral való munkát. Hogy felkeltsük a szótár iránti figyelmet, feladatul tűztük ki, hogy egy hét alatt elolvassák az „A” és ,,B” betűvel kezdődő szavakat, kiemelik közülük azokat, amelyek értelmét ki-ki ismeri, amelyek szókincséhez tartoznak, amelyeket beszédében használ. A következő héten a következő két betűvel kezdődőket, és így tovább. Ajánlottuk, hogy egy a szótárba beragasztott tiszta lapon írják ki azokat a szavakat, amelyek ebben a kis szótárban nem foglaltatnak, vagy amelyek leírásánál hibát ejtettek. Az eredmények ellenőrzése érdekében szótári tollbamondást rendeztünk. Minden tanulótól megköveteltük, hogy házi feladatának megírásánál ellenőrizze helyesírását, gyarapítsa szókincsét és lehetőleg használja az Usakov-Szótár mellett az „Ide- gen-Szavak-Szótárát” is. Ez a szótárral való megszervezett munka a tanulószervezetekben is visszatükröződött. Az osztályfelügyelők és helyetteseik feladatai közé sorolták, hogy ellenőrizzék a tanítók által kiadott és a helyesírásra vonatkozó utasítások betartását, megnézzék a füzeteket (irkákat) és kísérjék figyelemmel a helyesírási hibák kijavításával kapcsolatos munkát. Mielőtt a tanító által kijelölt helyesírási hiba kijavításához fogtak, a tanulónak el kellett olvasnia a tankönyvből az erre a hibára vonatkozó nyelvtani szabályt. Hogy a tanító ezeknek a szabályoknak megkeresését megkönnyítse, a megfelelő sorban a füzet margójára odaírta a szabály vonatkozási számát. A tanuló-szervezetek nemcsak bizonyos módszerek alkalmazását segítették elő, hanem kezdeményezésükkel is sok esetben támogatták a tanítók munkáját. így, a hagyományos iskolaközi füzetkiállítás alkalmából ajánlották, hogy külön kirakatot rendezzenek a legrendetlenebb iskolairkákból. Az ajánlat megvalósítása kétségtelenül hasznosnak bizonyult. Egyik-másik író életrajzának ismertetésénél, a tanítók felhívták a tanulók figyelmét az életrajz bizonyos momentumaira, amelyek nemes eszmék nevelését szolgálták, szilárd jellemeket formálnak, s a köz érdekeit szolgáló határozott cselekedetekre serkentettek. Az irodalmi körben egy alkalommal azt az ajánlatot tették, hogy minden irodalmi téma befejezésénél állapítsuk meg, mit lehet és mit kell az író életéből magunkévá tennünk. Az ilyen eszmecserére való felkészülés arra késztette a tanulókat, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek, aktívabban, behatóbban gondolkozzanak az életrajzi és irodalmi tények és események tanulmányozásánál, feldolgozásánál. így az irodalom a nevelés cselekvő tényezője lett, hősei pedig beolvadtak a tanulók életébe. NYELVMŰVELÉS Kovács István: Tanítani - tanítni, tanítasz - tanítsz? Nem lényegbevágó dolog, de mégsem árt tudnunk, melyik alakot, az ún. kötőhangzós (magánhangzóra végződő, hosszabb) vagy a mássalhangzós (kötőhangzó nélküli, rövidebb) tövet tartsuk-e helyesnek, s hogyan alakult ki a két tő egymás mellett. Közismert jelenség, hogy a szlovákiai magyarság nyugati és keleti részének nyelvében az utóbbi alak, a tanítni (tanitni), tanítsz (tanítsz) stb. — a használtabb vagy egyedül ismert igealak, és az itteniek felfogása szerint
