Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - A tanulók nevelése az előadások folyamán / A pedagógiai irodalomból
A pedagógiai irodalomból 407 tíve „összejöttek” legérdekesebb feljegyzéseket, legértékesebb idézeteket, együttes válogatás és elhatározás után átírják az „Irodalomkedvelők” (így nevezik a felsőbb osztályok irodalmi körét) naplójába. A tanulók igen jól tudják, hogy ennek a munkának társadalmi jelentősége van, amennyiben a naplóban egybegyűjtött anyagot mind a tanítók, mind az úttörők vezetői a nevelés szolgálatába állítják. Sok hasznos kezdeményezés született meg az „irodalomkedvelők“ körében. Heten- kint egyszer jöttek össze és a következő tervszerint dolgoztak: rendszerint a kör tagjai által szerkesztett „Irodalmi Tájékoztató” alapján, megismerkedés az (az irodalmi alkotások) iskolán kívüli irodalmi olvasóanyag programjával; a kiegészítő anyag megismerése — az író élete és alkotása, magával a művel kapcsolatos rezencióknak és kritikáknak az irodalmi folyóiratokból való kikeresése, kivágása, összegyűjtése; irodalmi estek előkészítése, rendezése; művészeti reprodukciók gyűjtése és megfelelő felhasználása a körben és az irodalmi órákon; szótári munkálatok, melyek célja stilisztikai hibák kiküszöbölése a beszédből; anyaggyűjtés és annak tanulmányozása a „Miért beszélünk így” tárgykörből; a szó mestereinek meghallgatása hanglemezekről; a kör tagjai munkájának megszervezése — megtárgyalása stb. Az irodalmi kör tagjainak alkotó-csoportja pl. verses kommentárt írt „A tanulók illemszabályai”-hoz, amely kommentárt az újság számról számra, „Beszélj művelten”, „Tiszteld az öregeket”, „Légy udvarias” és ehhez hasonló címek alatt közölt. Az „Irodalomkedvelők” pl. az újságban „Kis iskolai enciklopédia” és „Hirdetések” cím alatt szatirikus cikksorozatot indítottak, amelyet részben különböző folyóiratokból állítottak össze, részben maguk írták. Igen érdekesek voltak az irodalmi kör „fanatikusainak” alkotásai, akiknek írása még az irodalmi körön túl is visszhangra talált. Az újságokat a legkülönbözőbb zsánerű írásokkal: mesékkel, költeményekkel, novellákkal, utivázlatokkal, tájleírásokkal — tarkítottak. Az osztály becsületéért rendezett osztályközi tanulási versenyek is serkentőleg hatnak a tanulásra. A verseny a legtöbbször két párhuzamos osztály között folyik. A versenyt rendszerint két héttel annak megtartása előtt beszélik meg. Megállapodnak a verseny tárgysorozatában s a versenyzőkkel ismertetik a kérdéseket (4—6 kérdés). Az osztály tanuló-szervezetei vezetésével megkezdődnek a verseny egyéni és kollektív előkészületei. A versenyt a tanórákon kívül vezetik le. A zsűriben részt vesznek a két versenyző osztályban az illető tantárgy tanítói és egy-egy tanuló minden osztályból. A versenyre kijelölt iskolateremben a két osztály külön-külön foglal helyet. A feltett kérdésre az felel, akit az osztályközösség erre kijelöl, megnevez. Feleletét osztálytársai kiegészítik, de mindenki csak egyszer léphet fel. Ha négy kérdésben állapodtak meg, úgy minden osztály kettőre, ha hatban, úgy osztályonként háromra felelhetnek. Az értékelés után megállapítják a győztes osztályt, amit aztán az egész iskolának az iskola-rádió vagy a faliújság útján hoznak tudomására. Az ilyen osztályközi verseny eredménye néha az egész iskola tanuló-szervezetei körében nagy visszhangot kelt. Hiszen a versenyek célja, a tanulók tudásának ellenőrzése, úgy hogy a kérdések is elég nehéz tárgykörből lesznek kiválasztva. Az osztályokban és folyosókon kifüggesztett és a versenyző osztályokhoz intézett felszólítások, a fokozott bajtársi segítség a verseny előkészületeihez, nagyobb igények, követelmények az osztályvezetők, a tanuló-tanács, a komszomol-szervezet részéről — mindez az osztály becsület és az iskolai közösség becsülete harcának szolgálatában áll. Igen fontos, hogy a tanulókban fejlesszük a tantárgy iránt való érdeklődést. Az ehhez vezető számtalan út közül megemlítjük a következőt: 1. szüntelenül rá kell mutatni a tantárgy szerepére a gyakorlati életben, 2. gyakorolni kell a tanulókkal elsajátított tudás alkalmazását, 3. vizsgáztatáskor a feltett kérdéseket úgy kell megfogalmzni, hogy a tanulónak tág tere nyíljon a feleletek alkalmával az önálló gondolkozásra és következtetésre. Ez a tanító munkájának igen nehéz, de egyben legérdekesebb része. Nehéz, mert szakadatlan tudás-pótlást igényel, tkéletes előkészületet kíván az órákra s főleg behatolást a tanuló-közösség érdekszférájába. Az új feladatok arra késztetnek, hogy új tartalmat adjunk munkánknak. A tervbe vett témák megtárgyalásánál, majdnem mindegyik tanító-bizottsági gyűlésen külön megállapodtunk, hogy milyen formában reagáljunk valamely nevelési módszerre, amelyet az egész iskola tanulóinál alkalmaznunk kell. A tanítóknál egész sor anyag gyűlt a napi „tárgysorozatra”; tanulók által felvetett problémák, karöltve az irodalmi művekkel kapcsolatos problémákkal. A tanulók lassan rászoktak a könyv, folyóirat, újság olvasásához s érzékenyen reagáltak minden mondat árnyalati finomságaira. Mindgyakrabban
