Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - A tanulók nevelése az előadások folyamán / A pedagógiai irodalomból
406 A PEDAGÓGIAI IRODALOMBÓL A tanulók nevelése az előadások folyamán M. Pogodin, a Murmanski Területi Tanítóképző Intézet igazgatójának cikke a Národnoje Obrazovanie c. folyóirat 1958. aug. havi számából. Az orosz eredeti kivonatos fordítása. Nekünk tanítóknak, nemcsak arra kell törekednünk, hogy a tanulók a tananyagot elsajátítsák, de az előadás folyamán nevelnünk is kell őket. A legtöbb esetben azonban a tanító csak abban az osztályban szentel nagyobb figyelmet a nevelési és szervezési munkának, amelynek osztályfőnöke, míg azokban az osztályokban, ahol „csupán” tanít, ezekkel a kérdésekkel — sajnos — nem foglalkozik. Ebben a cikkben el akarom mondani egy sarkköri középiskola orosz nyelv tanítóinak tapasztalatait (ebben az iskolában évek során magam is működtem), akik azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy valamennyi osztályban, egyöntetű nevelési rendszer mellett, a tantárgyat lehetőség szerint ennek a nevelői célnak a szolgálatába állítják. Elsősorban elhatároztuk, hogy nem leszünk közömbösek a tanulók osztályzataival szemben: megdicsérjük, megszégyenítjük őket, felhívjuk erre az egész közösség figyelmét. Felkeltjük az érdeklődést a faliújság, a fotomontázs, egy-egy jelszó iránt, amely éppen felvetődött az osztályban; beszélgetést rendezünk egy-egy aktuális filmről, könyvről; tanácsot adunk, kritikát gyakorlunk az öltözködésük körül; ha a szükség úgy kívánja, ellátogatunk a tanulók lakására. Mindezt kötelezővé tettük a magunk számára — hisz ez az a módszer, amellyel behatolhatunk a gyermekközösség világába. A tanulók társadalmi véleményének formálásával, ismereteiknek és tudásuknak a közösség céljaira való felhasználásával rávezetjük neveltjeinket, hogy egyéni érdekeiket összhangba hozzák a közösség érdekeivel. A gyermek-közösséggel való baráti kapcsolat egyrészt emeli a tanító tekintélyét a tanulók szemében, másrészt arra készteti a tanítót, hogy nagyobb felelősséggel végezze oktató-nevelőmunkáját, alaposabban készüljön az órákra, változatosabbá, színesebbé tegye a tanítást. Az összetartásra való nevelés kiváló eszközei a mozi- és színházlátogatások, az olvasókörök és a velük kapcsolatos kultúr-viták. Itt nem tisztán a céltalan, kollektív színházlátogatásokra, hanem a tanulókkal gondosan előkészített munkaformára gondolunk, amely a tanóra oktató-nevelő folyamatának mintegy szerves kiegészítése. így a szovjet dramaturgia tanulmányozásával kapcsolatban elhatároztuk, hogy a VII —X. osztályosokkal elolvastatjuk azt a darabot, melynek előadására készülünk, figyelemmel kísértetjük a színészek alakításait; hogyan és mennyire tolmácsolják a szerző szellemét, elgondolását, külön felhívjuk a figyelmet a díszletekre, a rendezésre és közvetlen a darab látogatása előtt még rámutatunk a mindenkire kötelező illemszabályokra. így rendeztük meg „Az acélt megedzik”, „Az ifjú gárda”, „Távol Moszkvától”, „A vihar” és még sok más előadás látogatását. Az irodalmi órák előadásain, egy-egy irodalmi-művészi alkotás ismertetése folyamán a tanulók körében oly élénk és hosszan tartó viták keletkeztek, hogy ezek igen gyakran az irodalmi körben nyertek csak befejezést. Az osztályok újságai, amelyek az iskola életét tárgyalták és különösen foglalkoztak a tanulók irodalmi és művészi ízlésével, ilyenkor nagy érdeklődésnek örvendtek, mert hiszen ők voltak a tulajdonképpeni szervezői, formálói, hangadói az egész iskola társadalmi véleményének. A tanulók találó véleménynyilvánítását a színház rendezősége és színészei is jóindulatúan fogadták és gyakran barátságos eszmecserére jöttek össze az iskola műkedvelő színkörében. A „Bajtársi becsület” c. film megtekintése után pl. külön mozgalom indult meg a szilárd jellem, erős akarat nevelésére és fejlesztésére, amely többek között a folyó iskolanegyed munkatervének teljesítését is szorgalmazta s amit az egész iskola valamennyi tanulószervezete hathatósan támogatott. A nevelés igen hatásos módszerének bizonyult az irodalmi napló, amely a tanulónak a könyvhöz, folyóirathoz, újsághoz való aktív viszonyát ápolja. A tanító ui. egy bizonyos könyvre, folyóiratra, újságcikkre hívja fel a tanulók figyelmét (az iskolán kívül olvasás tervének megfelelően) s egyben ajánlja, hogy az olvasmány hasznos tanácsait, érdekes tételeit, szellemes mondásait, jegyezzék be irodalmi naplójukba. Az így kollek-
