Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - Néhány szó az élősarokról
Néhány szó az élősarokról 405 Ha a növények sápadtak, permetezzük meg 1 százalékos vasgálicoldattal, ha pedig véletlenül megtetvesednének, 2 százalékos szappanos dohánylékivonattal. Az elpusztult tet- veket a növényekről mossuk le, és a leveleket puha ronggyal töröljük át. Gombásodás ellen 1—2 százalékos rézgálicos mészoldatot, a lisztharmat ellen pedig kénport használjunk. Permetezéskor vigyázzunk, nehogy a permetanyag a talajba jusson, ezért a cserép földjét papírral gondosan takarjuk be. Ha az élősarok berendezéséhez nagyobb hely áll rendelkezésünkre, igen vonzóvá tehetjük egy jól kezelt akváriummal és terráriummal. A téli hónapokban jóformán egyedül ezek jelentik az élő természetet az iskolában. Hazai halaink általában igen jól telelnek szoba- hőmérsékleten, tehát ne kísérletezzünk trópusi halakkal, mivel azoknak a gondozása nagy gyakorlatot és szaktudást igényel. Az akváriumban se túlsók növény, se túlsók állat ne legyen. A halakat úgy válogassuk össze, hogy vagy csak békés természetű (ponty, kárász, compó, csik, keszeg, szívárványos ökle), vagy csak ragadozó (süllő, sügér, csuka, balint) halakat tegyünk a medencébe. Legalkalmasabb akváriumi növények a következők: békatutaj, valiznéria, nyílfű, vízigaz, vizi boglárka, békalencse. Legyen az akváriumban sima és érdes tapintatú békanyál is. A növényeket elültetés előtt világos hipermangán oldatban fürösszük meg, nehogy valami élősködőt vagy halbetegséget hurcoljunk be az akváriumba. Terrénumnak megfelel egy közepes nagyságú faláda is, melynek két oldala üveglap legyen. A tetejét pedig keretre szegezett fémhálóval fedjük be. Ebbe tarthatunk békát, gyíkot, teknőst, foltos szalamandrát, tarajos gőtét stb. A terrárium aljára földet, majd erre homokot szórjunk. A talajt úgy formáljuk ki, hogy az egyik oldala lejtsen. A legmélyebb részbe helyezzünk üveg- vagy mázas cserépedényt és ebbe tegyünk vizet. A vizes edényt mohával vegyük körül. A terráriumba tegyünk néhány üreges mészkődarabot és kavicsot, hogy azok között az állatok elbújhassanak. A talajba ültessünk néhány nem túlságosan kényes növényt is. A rovarok számára is készíthetünk a terrénumhoz hasonlóan ún. rovarkertet. Itt azonban fontos, hogy mind a négy oldala üveglapos legyen, mivel így minden oldalról megfigyelhetjük a rovarok életét. A rovarkertben lehetőleg utánozzuk a természetes környezetet. A homokra helyezzünk kavicsot, lombot, gallyakat, fadarabkákat. Az ilyen rovarkert nagyon alkalmas a kártevő rovarok (pl. a káposztalepke) életének és kártevéseinek a megfigyelésére. A növényi életjelenségek hosszabb lefolyásúak, ezért a csírázás, növekedés, virágzás, termésképzés hosszabb megfigyelést igényel. A tanító a tanulóknak csupán útmutatást adjon az élősarokban végzendő kísérletekre és megfigyelésekre. A tanulók előtt világosan tisztázni kell a célt, a munkamenetet, a munkanapló vezetését és az eredmények rögzítésének a menetét. A tanulók a kapott feladatoknak az órákon kívüli önálló megoldása folyamán nagyfokú megfigyelési készségre tesznek szert. A tanító a kitűzött feladatok végrehajtását következetesen és tervszerűen ellenőrizze, mert a tanulók az ellenőrzés híján gyakran felületesekké válhatnak. Ellenőrzéskor a nehezebb feladatok során esetleg felmerülő nehézségek leküzdésében a tanító legyen a tanulók segítségére. így aztán a tanulók a tanító ellenőrzését nem bizalmatlanságnak, hanem inkább a jelenség iránti érdeklődésnek tekintik. A feladott növénytani kísérletek mindig a tanuló értelmi képességének és korának megfelelőek legyenek, és mindig a már átvett tananyagból ismert növényi életjelenségek részletesebb elemzésével függjenek össze. A tanulók által végzett megfigyelések összegezése és az eredmények értékelése mindig az egész osztályközösség előtt történjék. Az élősarokban végzett gyakorlati munka mindenkor a kötelező elméleti anyag megerősítésére és kibővítésére szolgáljon. így aztán a jól és célszerűen berendezett élősarokbajn végzett kísérleti és megfigyelő munkával a tanulók az elméleti tudásukat bővítik, alapvető készséget szereznek a növény- termesztés terén és elért sikereik alapján megszeretik ezt a munkát. Mindezzel pedig a rendszeresen végzett gyakorlati munka a tanuló politechnikai képzéséhez is nagyban hozzájárul. Ezért ne hanyagoljuk el azokat a lehetőségeket, melyeket az élősarok nyújt a növénytan és bizonyos mértékben az állattan tanítása és a szerzett elméleti ismeretek elmélyítése terén. Ha még eddig iskolánk nélkülözné az élősarkot, minél előbb rendezzük be. Ha pedig már van élősarkunk, bővítsük ki akváriummal, terráriummal, esetleg rovarkerttel. A jól ápolt élősarok nemcsak kitűnő nevelési segédeszköz, hanem az iskolánk dísze is.
