Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám - Néhány szó az élősarokról

404

Néhány sző az élösarokról

nyodástól. A növényeket ültessük morzsalékos kerti, esetleg erdei földbe, mivel az ilyen talaj laza, levegős és bőséges tápanyagot tartalmaz.

Az élősarokban legyen muskátli, aszparágus, kaktusz, aszpidisztra (kukarocalevél), begónia, szekfü, pleytka, kosárvirág, nenyúljhozzám. Ezeket azonban úgy helyezzük el, hogy az árnyékot kedvelő növények tűző napra ne kerüljenek. Télen a növényeket óvjuk a hidegtől és ezért csak igen óvatosan szellőztessünk.

Az élősarokban okvetlenül legyen egy külön, ún. csíráztató részleg, is ahol a bab, a borsó, a búza, tölgymakk, vadgesztenye, hárstermés, cseresznye-, barack- és szilvamag.

A legkisebbek is szívesen gondozzák az élősarok növényeit

esetleg a narancs- és a citrommag csíráztatását végezhetjük. A kirándulásokról is hozzunk mindig egy-két gyökeres növényt (páfrányt, kövirózsát, ibolyát, gyöngyvirágot vagy valamilyen gyógynövényt) az élősarok számára. Néhány cserépbe ültessünk fiatal vadrózsatövet is, hogy ezeken a szemzést a tanulóknak bemutathassuk. Néhány ismertebb gyomnövény is legyen az élősarokban, ezeken jól megfigyelhető a nagy ellenálló képességük és dús maghozamuk stb. A növényeket előzőleg tegyük ki esőre vagy rózsás kannával öntözzük meg, ezután sokkal jobban fejlődnek. Öntözésre mindig állott vizet használjunk. Télen csupán annyit öntözzünk, hogy a növény el ne lankadjon. Az élősarokban a tanulókkal kitűnően szemléltethetjük a muskátli, a begónia, a fűzfa és az orgona dugványozását, valamint az aszpidisztra és az aszparágusz tőosztásos szaporítását.

Kirándulásainkról mindig hozzunk különféle (agyagos, meszes, szikes, homokos és tele- vény) talajokból néhány kg-nyi mennyiséget. Az ezekbe ültetett azonos növényeken (pl. muskátlin) szemléltetően bemutathatjuk a növények fejlődési eltéréseit a különféle talajokban. Ugyancsak ezeken mutathatjuk be a talajjavítás módszereit is.