Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám - Néhány szó az élősarokról

A mozilátogatás az irodalomtanítás szolgálatában

403

a film főszereplőjére, Hajnóczy Józsefre, aki a mozgalom legképzettebb és legrokonszenvesebb alakja volt. Ne hagyjuk azonban figyelmen kívül a derék budai könyvkereskedő és leánya, Lotti alakját se, valamint a film megható befejezését: a hálás népet, mely rokonszenvét azzal fejezte ki, hogy a kivégzés utáni reggelre a vérhelyett behintette piros rózsákkal, ezzel jelképezve mintegy a szabadság hajnalának pirkadását. Ezt a szép motívumot a rendező Kazinczy Fogságom naplója című müvéből merítette.

Eljárhatunk úgy is, hogy az előadás megtekintése előtt csak rövid ismertetést tartunk, s utána — lehetőleg másnap, esetleg néhány napon belül — rendezzük meg a hosszabb megbeszélést. Erre legalkalmasabb az irodalmi kör összejövetele. Az ilyen megbeszéléseken már a tanulók tárgyalják meg a láttotakat a mi irányításunkkal. Az irodalmi (történelmi )mondanivalón kívül tegyük megbeszélés tárgyává a film művészi oldalát is: mint amilyen a rendezés, kivitelezés, főleg a szereposztás és a színészi alakítás. Ezáltal fejlődik és önállósul a tanulók művészi érzéke, meglátásai, kialakul helyes kritikai érzékük. Mutassunk rá minden film vagy színdarab politikai mondanivalójára, s vonjuk le belőle a tanulságot, akár az új, szocialista élettel foglalkozik, akár a haladás és a reakció múltbeli küzdelmét tárja fel előttünk.

Kedves pedagógusok, ma már a legkisebb faluban is van mozi, s minden járás nagyobb kultúrházaiban tartanak színielőadásokat, műkedvelők, a Faluszínház vagy a Magyar Területi Színház. Emellett ott vannak a szlovák színházak is! Vigyék el diákjainkat a koruk szerint nekik való darabokrá! A jobb eredmény, amit így az irodalom, de más tantárgyak (történelem, földrajz stb.) oktatásában elérünk, nem marad el. Nézzük meg magunk — ha lehet — előre az előadást, hogy kellő felvilágosítást adhassunk róla a tanulóknak, s azután szervezzük meg kollektív részvételüket, hogy egy tanuló se maradjon ki belőle. Ne sajnáljuk erre szabad időnket, hisz az ifjúságnak áldozzuk, s hozzájárulunk ahhoz, hogy majdan ők szocialista társadalmunk művelt tagjai lehessenek.

(T. M.)

Néhány szó az élősarokról

A természettudományi tárgyak, köztük a növénytan tanításának a módszere az elmúlt évek folyamán nagy átalakuláson ment keresztül. Az órákon szerzett elméleti ismereteket gyakorlati munkával és kísérletekkel igyekszünk a tanulókban elmélyíteni. Ezáltal a tanulók tudása a gyakorlat által igazolt elméleti ismeretek révén lényegesen elmélyül, megszeretteti a tanulókkal a mezőgazdasági munkát és általában a fizikai munka megbecsülésére neveli őket.

Ezt a célt szolgálja a késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokban — amikor az iskolai gyakorlókertben szünetel a munka — az iskola valamelyik helységében jól berendezett élősarokban végzett növényápolási és növénykísérleti munka.

Sajnos még ma is sok iskolában hiányzik az élősarok, a növénytan tanításának ez a szinte nélkülözhetetlen segédeszköze. Éppen ezért szeretnénk felhívni a tanítóságot ennek nagy jelentőségére és az élősarok berendezésével kapcsolatos néhány igen fontos problémára.

Élősarkot a tanterem vagy más alkalmas helyiség egyik déli, délkeleti vagy délnyugati világos sarkában rendezzünk be. Ha a sarok foglalt, megfelelnek az ablakmélyedések is. A rendelkezésünkre álló teret a hely legalaposabb kihasználásával szereljük fel polcokkal, virágállvánnyal, falra erősíthető cseréptartókkal stb. Ha kevés a hely, a teret egy-két kisebb vagy egy nagyobb felületű asztal beállításával megnagyobbíthatjuk. Itt kapnak aztán helyet az élősarok növényei.

A növényeket lehetőleg mázatlan, alul lyukas cserepekbe tegyük, mivel ezeknek a lyukacsos falán át levegő jut be a növény gyökeréhez, ugyancsak ezen keresztül a felesleges viz elpárologhat. A cserepek alá tegyünk mázas tányérokat vagy pedig sörös korsó alátétként használt bakelit-tányérkákat, nehogy a viz a cserepekből az asztalra és a polcokra szivárogjon. Ha nincs cserepünk, használhatunk élesztős vagy kisebb lekváros ládákat is. A cserepek és a ládák aljára okvetlenül tegyünk apró folyami kavicsokkal kevert kokszvagy faszéntörmeléket, ezzel megóvhatjuk a talajt a növényekre igen káros megsava-