Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - T.M.: A mozilátogatás az irodalontanítás szolgálatában
402 A mozilátogatás az irodalomtanítás szolgálatában janak moziba. Fontos azonban, hogy csak olyan előadásokat látogassanak, amelyek koruknak, értelmi fokuknak megfelelnek. A pedagógusok kötelessége pedig az, hogy kellően irányítsák a tanulók mozilátogatásait, és minél több csoportos látogatást szervezzenek, így lekötik az ifjúság érdeklődését és megakadályozzák, hogy korukhoz még nem illő előadásokon vegyenek részt. A filmek közül is azok a legértékesebbek az irodalom tanítása szempontjából, amelyek nagy irodalmi művekből készültek, valamely nagy íróról, művészről szólnak, vagy aktuális társadalmi kérdéssel foglalkoznak. A magyar irodalom sok kiváló alkotását láthattuk már filmen, elsősorban Jókai, Mikszáth és Móricz regényeit (A kőszívű ember fiai, Különös házasság, Beszterce ostroma, Űri muri, Rokonok stb.). Igen érdekes és tanulságos volt a Déryné című film a magyar színjátszás hőskoráról, vagy legújabban A császár parancsára című film a magyar jakobinusok forradalmi szervezkedéséről és hősies haláláról. Nem lenne azonban helyes, ha diákjainkkal csak magyar filmeket látogatnánk. A csehszlovák filmek között is igen sok jelentős van az irodalomtanítás számára (Reštaurácia, a Jilemnický- és Jirásek-regények filmváltozatai stb.). Azután gondoljunk a monumentális szovjet filmalkotásokra, amelyek egyaránt terjesztik a hasznos ismereteket és formálják a nézők haladó világnézetét. Ezeken kívül ott van a többi ország sok-sok kiváló filmje, a német, francia, angol, lengyel, hindu stb. darabok. Kedves pedagógusok, a világ haladó filmgyártása ma már igazán rendkívül gazdag, úgyhogy irodalomtanítás szempontjából sok-sok hasznos darabot láthatunk filmszínházainkban, s gyakran a világirodalom nem egy nagy képviselőjének élete és működése elevenedik meg előttünk a vásznon. És milyen előny, ha az irodalom tanítása közben az egyes írók vagy költők elolvasott művei mellett hivatkozhatunk a velük kapcsolatos filmekre, vagy drámáik színpadi előadására, melyet diákjaink láttak már. Minthogy szemük előtt pergett le cselekményük a filmvásznon, sokkal élénkebben élnek emlékezetükben. Hát még az irodalom egyes „szárazabb“ szakaszainál milyen segítséget jelent ez! Gondoljunk például a magyar jakobinusokra, akik — valljuk meg — gyakran a tanulók „mostohagyermekei“, mert hát nem írtak olyan színes, érdekfeszítő regényeket mint Jókai, s a szerelemről és a szabadságról sem daloltak oly megkapóan, mint Petőfi. Azonban működésük mégis rendkívül fontos, hisz a jobb magyar jövő bajnokai és vértanúi, a szabadságeszmék áldozatai voltak. A pedagógusnak azonban sokszor nehéz közelhozni őket az ifjúsághoz. Ha azonban a tanulók filmen láthatják meg az osztrák zsarnokság magyar áldozatait, szemléletes bepillantást nyerhetnek magánéletükbe is, sőt a jakobinus-mozgalmat egész vérbefojtásáig figyelemmel kísérhetik, akkor egyszerre személyes ismerőseikké válnak a szabadság, egyenlőség és testvériség eme magyar vértanúi, s ez könnyebbé teszi a velük foglalkozó tananyag megtanulását is. Az irodalom tanítójának kötelessége, hogy lehetővé tegye minden irodalmi vonatkozású, s az ifjúság számára hasznos és tanulságos film lehetőleg kollektív megtekintését. Neki kell felhívnia ezekre az előadásokra az iskola igazgatóságának figyelmét. Ha az egész iskola (vagy a II. és III. fokozat közösen) nem tekintheti meg az előadást, az irodalom tanára egy-egy osztállyal vegyen azon részt. Ha pedig másként nem lehet, biztosítsa az előadás egyéni megtekintését. Az előadás előtt alaposan át kell venni a film anyagát, keletkezésének körülményeit, írójáról való esetleges tudnivalókat, hogy a tanulók jobban értsék az előadást és a lehető legtöbbet merítsenek belőle. Különösen akkor szükséges ez, ha a tanulók számára még ismeretlen a megnézésre szánt darab, vagy pedig kevésbé ismert, esetleg olyan világ- irodalmi alkotásról van szó, melyet az ifjúságnak nem volt módjában még tüzetesebben megismernie (Shakespeare-tragédiák megfilmesítése). Ha már tanult anyaggal foglalkozik a film, akkor sem árt a megtanult, de bizonyára részben feledésbe ment ismereteket felfrissíteni. Vegyük most példának A császár parancsára című magyar film megtekintését. Hogyan járunk el, mielőtt részt vennénk az előadáson? Először a francia forradalomról s annak külföldi hatásáról beszélgetünk a tanulókkal. Rátérünk a magyar feudalizmus sivárságára, az osztrák önkényre, majd Martinovicséknak a francia mintára történt forradalmi szervezkedésére és végül arra, hogy milyen kegyetlenül fojtotta vérbe az osztrák kormány ezt a szabadságmozgalmat. Ha a diákok tanulták már ezt az anyagot, ők maguk mondják el, amit tudnak belőle. Azután felhívjuk figyelmüket a film legfontosabb és jellegzetes momentumaira (a nép pártolja a forradalmat, pl. Hajnóczy inasa és annak fivére), az aljas osztrák kémhálózatra s a magyar reakció szerepére, a cenzúra kegyetlenségére és főleg
