Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - T.M.: A mozilátogatás az irodalontanítás szolgálatában
Jegyzetek a francia burzsoá forradalom tanításához 401 Mégis, a forradalomnak a nép mintegy csak nézője lehetett, igyekeztek kedvében járni, de proletár jogról a forradalom „legvéresebb“ napjaiban sem lehet beszélni. Mária Antónia, a királyné, tékozló életmódjával sok tekintetben elősegítette a forradalom kitörését. Mária Terézia leánya soha sem érzett a néppel, még a felnövekedett burzsoáziával sem. A forradalom történetének tárgyalásakor — akár a girondisták, akár a jakobinusok fölényéről tanítunk, sohasem beszélhetünk a proletáriátusnak, a párizsi népnek a szerepéről, fölemeléséről. A nép a kivégzések aktív nézője lehetett, de vagyonfelosztásról, politikai jogokról a jakobinusok sem tárgyaltak. A magántulajdon jegyében zajlott le a világ addigi legnagyobb és történelmi mérföldkövet jelentő forradalma. A modern francia irodalom legnagyobbjai, mint pl. Anatole France vagy Zola stb. egy-egy regényükben, tanulmányukban, kissé gúnyosan mutatnak rá a forradalom egyes vezéralakjaira, s nem minden igazság nélkül. Anatole France pl. „Az istenek szomjaznak“ című regényében teljes tárgyilagossággal látja a forradalom korát. Nem árt, ha a regényekből is merítünk „elbeszélhető“ részleteket. L. Feuchtwanger pl. egyik könyvének mottójául Aristoteles és Jena Jaurés, a nagy francia szocialista idézeteit választja. Aristoteles ezt mondotta: „A történelem művészi leírása tudományosabb és komolyabb, mint az exact történetírás. A költő művészete ugyanis a dolgok magvát és lényegét látja meg, míg a szabatos leírás csak részleteket sorol fel egymás után. Jaurés szerint: „A múltból a lángot akarjuk átvenni, nem a hamut“. Mindkét jelszót a szocialista történettudomány is magáévá teszi. A történelem tanítójának több, a francia burzsoá forradalmat tárgyaló regényt is ismernie kell. Ha valaki például a hetedik osztályban tanítja ezt a forradalmat, a tanulók érdeklődését bizonyára azzal is felkelti, hogy a francia nemes földesúr olyan korlátlan hatalommal rendelkezett, hogyha pl. a békák brekegése miatt nem tudott aludni, akkor a környék népének husángokkal kellett a békákat „elnémítaniok“. Talán összegezhetem szűkre szabott mondanivalóimat. A történelmi tanítás valóban csak aristoteles! szabatos részletekkel szolgál. A tanító feladata, hogy ezeket a szabatos történelmi tényeket színesebbé tegye. Az értelmi nevelés velejárója az érzelmi nevelés. Az érzelmi nevelés pedig éppen a szocialista tábor országaiban egyik alapvető kelléke a nevelésnek, míg a kapitalista országokban inkább csak beszélnek róla, de nem igen művelik. A történelem tanítóinak szíves figyelmébe ajánlom a különböző tankönyveken kívül Balzac, Victor Hugo, Anatole France, Émile Zola a francia burzsoá forradalommal foglalkozó regényeit vagy írásait, Rousseau és Voltaire műveit, Szaburov szovjet történész munkáját erről a forradalomról, és jó szórakozást, de egyúttal szilárd történelmi tényeket is találnak pl. L. Feuchtwanger: Államférfiak, szélhámosok, bohémek c. kétkötetes munkájában. (utoljára Pantheon, Budapest, 1948). A mozilátogatás az irodalomtanítás szolgálatában A modem szocialista pedagógia egyre nagyobb súlyt fektet a tanítás szemléletességére. Igen helyes megállapítása, hogy a tanulóifjúság sokkal könnyebben és maradandóbban sajátítja el az olyan ismereteket, amelyeket szemléltetve kap tanítójától. Sok tantárgy már eleve szervesen összefügg különféle kísérletekkel, ábrákkal, térképpel stb. Vannak azonban olyan tantárgyak is, amelyeknél a szemléltetés eszközei nem ilyen magától értetődők, s problémát okoznak a pedagógusnak. Ilyen tárgy például az irodalom- történet. Itt is szemléltethetünk ugyan képekkel, illusztrációkkal, kötetek bemutatásával, de a modern irodalomtanítás legjobb szemléletési eszköze a tanulók színház- és mozilátogatása, amely ma már egyre jobban hozzáférhető a vidéken is. Ez utóbbival kívánok most közelebbről foglalkozni. Szinte elképzelhetetlen, hogy tanulóink, beleértve az alsófok növendékeit is, ne jár-
