Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - Kerékgyártó Imre: A fogalmazás tanításának elvi alapjai
394 Dr. Kerékgyártó L: A fogalmazás tanításának elvi alapjai lehetne ugyanazt a dolgot másképp kifejezni!). Egyes szavak mellett gondoljunk a szófordulatokra, a sajátos „frázisokra” is (egy gyékényen árul;. zöld ágra vergődik stb.). b) Minden fogalmazás alapegysége a mondat. Éppen ezért a fogalmazás tanításának legfontosabb elméleti és gyakorlati anyaga minden fokon a helyes mondat alkot ás. Szoktassuk le a tanítványainkat arról a hibáról, hogy tagolatlanul, pont nélkül, mindent egy mondatba sűrítve beszélnek. Ne kerülje el a figyelmünket ennek ellentéte sem, az értelmileg hiányos, összetördelt mondatok egész beszédünket értelmetlenné teszik. c) A jó fogalmazást és az önmagukban jó mondatok számtani összegét nem köthetjük össze egyenlőségjellel. A fogalmazás alapeleme a jó mondat, tartó pillére viszont a szerkezet. Ennek legegyszerűbb követelménye az egymást követő mondatok helyes kapcsolása, majd erre épül a mondanivaló tagolása, szakaszokra (pl. bevezetés, tárgyalás, befejezés) bontása. d) Végül, de nem utolsó sorban a nyelv elemeinek helyes nyelvtani használata (nyelvhelyesség) mellett meg kell tanítanunk a legelemibb stilisztikai használatukat is. Csak a gyengébb tanulóknál elégszünk meg annyival, hogy közlésük értelmes legyen, a többiektől megkívánjuk azt is, hogy választékosán, esztétikusán beszéljenek és írjanak. Tulajdonképpen ebbe a sorba tartoznak az ún. műfaji ismeretek is. Ezeknek körét maga az élet határozza meg. Az iskolából kilépő fiatalnak eseményekről be kell tudnia számolnia (elbeszélés, riport), dolgokat, tárgyakat, jelenségeket le kell írnia (leírás), jellemeznie kell, egyszerűbb értekezéseket, hozzászólásokat (szónoki beszéd) és ismertetéseket (könyv, mozi stb.) szükséges készítenie. Az iskolákban ezekre készítjük elő őket, mint Nyikolszkij sokszor félreértett meghatározása mondja: írói előképzésük ezekre az írásbeli munkákra teszi képessé őket. A fogalmazás tanításának első állomása a szóbeli kifejező készség fejlesztése. Erre külön is rá kell mutatnunk, mert ez oktatásunk egyik legelhanyagoltabb területe. Szinte — legalábbis a gyermekre — általános szabályként mondhatjuk ki, hogy nem várhatunk sikeres írásbeli fogalmazást attól, aki előbb szóban nem képes megfelelően kifejteni gondolatait. Az előbb azt mondottuk, hogy minél gyengébb egy osztály, annál tovább maradunk a reprodukció fokán. Most ezt kiegészíthetjük azzal, hogy annál tovább gyakoroltatjuk vele a szóbeli fogalmazást, s az írásbeli munkára csak akkor térünk át, amikor ebben megfelelő jártasságra tettek már szert. Sokan összetévesztik azonban a szóbeli fogalmazást a beszélgetéssel. A kettő kapcsolatban van egymással, de nem azonos. Szóbeli fogalmazáson a tanuló „kiselőadásait” értjük, amelyekben egy-egy adott témáról, életkorának megfelelő terjedelemben (3—14, 15 mondatig) és tanulmányaihoz alkalmazkodó szerkezetben (bevezetés, tárgyalás, befejezés) adja elő gondolatait. Természetesen ezt a kiselőadást a különböző fokon különböző mértékű előkészítés előzi meg. Kezdetben közösen gyűjtögetjük össze kötetlen beszélgetés formájában az anyagot hozzá, közösen alakítjuk ki felépítését, szerkezetét, sőt közösen formáljuk meg az egyes mondatokat is, s csak azután mondatjuk el összefüggően az egész fogalmazást. A tanulók fejlődésének ütemét követve a közös munka lépésről lépésre visszaszorul, előbb a mondatok megalkotása, később a szerkezet megtervezése is önálló
