Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - Kerékgyártó Imre: A fogalmazás tanításának elvi alapjai
Dr. Kerékgyártó I.: A fogalmazás tanításának elvi alapjai 393 támaszkodó reprodukciók (az olvasmány tartalmának elmondása vagy leírása), ennél nehezebb, ha a képzeletet is igénybe vesszük, és pl. az olvasmányok egy-egy motívumát szabadon folytattatjuk a tanulókkal (A mostoha házában elképzelés a János vitéz alapján), a legnehezebb viszont mindig az alkotó gondolkodást kívánó önálló munka. Minél gyengébben fogalmaz egy osztály, annál inkább a reprodukciót kívánjuk tőle, mert ennek segítségével juttathatjuk el a legbiztosabban valamennyi tanítványunkat az elfogadható önálló alkotásokig. A témaválasztás mindig tervszerű legyen, ügyeljünk tehát arra is, hogy egy időszakon belül azonos műfaji követelmények elé állítsák a tanulókat. A rapszódikus, csapongó téma- választás csak eredménytelenséghez vezethet. Éppen ezért meghatározott ideig az elbeszélést (események elmondása), majd a leírást, a jellemzést külön-külön gyakoroltassuk. Általában azt mondhatjuk, hogy egy ilyen zárt időszak határait a dolgozatok alkotják, két dolgozat közti időben a gyakorlatok, házi feladatok műfaját mindig a soron következő újabb dolgozat tervezett műfaja határozza meg. (Ha pl. a 3. dolgozat reproduktív leírás lesz, akkor a 2. és 3. dolgozat közti időben különböző témákon a reproduktív leírást gyakoroltatjuk). A tartalom, a mondanivaló helyes kiválasztására is nevelnünk kell a tanulókat. A 6—14 éves gyermekek észlelnek, tudomásul vesznek, nekünk azonban meg kell tanítanunk őket arra, hogy lássanak is. Ezt a tanítás folyamatába beiktatott megfigyelési feladatokkal érhetjük el a legjobban. Természetesen segítségünkre van az egész irodalmi anyag is, csakhogy míg azokban, azok tárgyalásakor az írók, a költők szemével látnak, addig az önálló megfigyelések arra késztetik őket, hogy maguk is tudatosan nézzenek az életben körül (Petőfi leíró versei pl. megtanítják őket arra, hogyan látta a költő az Alföldet, a Tiszát. Figyeljék meg ők falujuk folyóját, s jegyezzék le, mi mindent vettek észre). Fokozatosan kell a gyermekeket megtanítanunk arra is, hogy a dolgok, az események tömegéből ki tudják választani a lényeges elemeket. A lényeglátás fejlesztése neveli az aránylag könnyen és megfontolatlanul fecsegő gyereket tudatosan beszélő és író emberré. A mindennapi életből (pl. egy nap történetének elmondásakor nem kell részletezni az öltözködést, illetve csak akkor kell vele foglalkozni, ha hatása volt a nap történetére) és az olvasmányokkal (pl. János vitéz Petőfi művében mindössze egyszer ebédel, mert ez az egy ebéd van hatással sorsára) vett példák elemzésével értethetjük meg a legkönnyebben gyakorlatilag a lényeg fogalmát a tanulókkal. Már a XIX. és XX. század fordulóján végzett pszichológiai kísérletek (Svájc, Németország, pl. Reiff) azt mutatták, hogy a 6—14 éves gyermekek számára a közlés formai oldala okozza a nagyobb nehézséget. Éppen ezért a helyesen kiválasztott témának alárendelve fogalmazástanításunk középpontjában mindvégig a helyes formábaöntés, a megfogalmazás áll. Ez a feladat a következő részterületek művelését követeli a tanítóktól: a) Legelőször arra fordítsunk gondot, hogy a tanulók szókincsét állandóan fejlesszük. Kellő mennyiségű és minőségű (köznyelvi és nem a táj- vagy a jassznyelvből vett) szó nélkül fogalmazni nem lehet. Éppen ezért fordítsunk gondot a szókincs gyűjtésre (szinonimák, antonimák, pl. ó, régi, elavult, ósdi — szép, csúnya. Minél többször kérdezzük meg, hogyan
