Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám - Kovács István: Ne használjunk fölöslegesen idegen szavakat! (II.) / Nyelvművelés

118

Nyelvművelés

termését és a szovjetkorszak tudományos sikereit, valamint tapasztalatait szerte az egész földkerekségen.

A romániai magyarság is több szót alkotott anyanyelvének eszközeivel az új korszak szükségleteinek kielégítésére, pl.: békeharcbizottság „békebizottság”, magányos „egyénileg dolgozó paraszt”, közepes „középparaszt”, néptanács „tanács, nemzeti bizottság”, munkamagatartás „a munkához való viszony”, stb. A jugoszláviai magyarok nyelvében még az ilyen megszokott idegen eredetű kifejezésre is magyar szót találunk, mint zenei intermezzo — zenei közjáték, Szovjetunió — Szovjet szövet ség, galéria „képtár” stb. A németben igazán szép számmal vannak idegen szavak, mégis nem egy olyan idegen szóra saját alakítású vagy teljesen saját szava van, amely általánosan elterjedt az európai nyelvekben, pl.: Fuszball — futball, Fernsehen — televízió.

A nyelv mint rendszer maga is védekezik némileg az idegen szavak szükségtelen beáramlása ellen. Ez abból is látható, hogy az átvevő nyelv hangállománya megszabja, milyen alakban, hangzásban vagy milyen kialakult szokás szerint kerülhet át bele az idegen szó. Mi azt mondjuk: biiffé, likőr, kosztüm, plüs, de a szlovák bűjét-, likér-, kostým-, plyš nek ejti és írja, az orosz pedig bűjét-, liker-, kosztjum-ot használ. A francia eredetiben szintén —ü—, —ő—(ö) van az említett szavakban; mi átvehettük az eredeti hangzásban, mert ismerjük az ii, ö ajakhangokat. A szlovákban ellenben ezek nincsenek meg, azért a hangzásban legközelebb álló hangzókkal helyettesíti őket, vagy az írott szó alakját saját olvasatukban veszik át. Hasonlóképpen járnak el az oroszban. Az idegen szavak meghonosodását gátolhatja a névragozási rendszer is. Ha az átvevő nyelv nem tudja őket sem a nyelvtani nem, sem tő szerint besorolni saját rendszerébe, mert kiri az egyikből is meg a másikból, szokatlan, akkor nem is igen képez belőle származékokat, nem enged nekik nagyobb éltető talajt. így szaporodnak például a szlovákban a ragozhatatlan főnevek és a semleges neműek, mint: menu (menü) — menü, mól — moll (zenében), niveau (nyvó) — nívó „színvonal”, kupé — kupé „kocsiszakasz”, penále — penále „fekbér, büntetés”, plateau (plató) — plató „fennsík”, Peru — Peru (ország), jinálé — finálé „döntő”, girl (görl) — görl „leány, táncosnő”, hen- áiadys — hendiádisz (stilisztikában), džentry — dzsentri, atašé — attasé. (Az élőlények nyelvtani neműsége — természetesen — igazodik a természetes neműséghez, tehát a girl nőnemű, az atašé hímnemű).

Különösen ne feledkezzünk meg arról, hogy a nyelvek elsősorban szükségleti к kielégítésére veszik át vagy keltik életre az idegen eredetű . (leginkább latin és görög) szavakat. A szükséglet pedig nem egyforma az egyes nyelvekben. Ez sok mindentől függ, különbözőképpen nyilvánul meg, és többféleképpen elégíthető ki. A németben közismert a Theater szó (görög eredetű), a magyarban és a szlovákban nem használatos, van rá eredeti, hazai szó: színház, divadlo. A szlovák nem érti meg a mi idegen eredetű penna, portéka, link jráter szavainkat, ezeket le kell neki fordítanunk. Mi sem értjük meg a szlovák közhasználatú študent, študovať szavakat, pedig idegen szavak a szlovákban, latin eredetűek, — ha csak nem támaszkodunk latin tudásunkra. A szlovák mindig így mondja: prezident