Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - A tudományos világnézet a magyar irodalom tanításában
326 A tudományos világnézet a magyar irodalom tanításában Józsefnek kemény politikai harca a klérussal a kötelező népoktatás bevezetésével kapcsolatban. Az igazi leleplező Mikszáth Kálmán. Antiklerikalizmusa sokoldalú és semmiképpen sem korlátozódik a Különös házasság c. regényre. A Különös házasságot a többi Mikszáth-regénnyel való összefüggésben kell néznünk, mert ez a regény igen fontos láncszeme Mikszáth kritikai realizmusának. Az író sorra veszi a kiegyezés utáni Magyarország minden népellenes osztályát. A Beszterce ostromában a feudális oligarchiáról rántja le a leplet, a Két választás Magyarországon és a Gavallérok a dzsentri leleplezése, az Üj Zrinyiász a feudál-kapitalizmus ellen irányul, a Noszty fiúban pedig a polgárság magatartását bírálja. Mikszáth egész világnézete világos tagadása a misztikus spekulációnak. A leghatásosabban a Szent Péter esernyőjében leplezi le a házaló zsidó vörös esernyője körül szőtt legendával a csodák igazi forrását: a tudatlanságot. A huszadik század elején kiéleződő osztályellentétek és a mindinkább erősödő munkásmozgalmak hatása alatt írta meg Ady Endre megalkuvás nélküli harcos verseit és antiklerikálista hírlapi cikkeit. A fekete lobogó című kötet Adynak azokat a cikkeit tartalmazza, amelyekben élesen támadta a klerikalizmusnak és a feudalizmusnak a dolgozók kizsákmányolása érdekében létrejött szövetségét. A márciusi naphoz c. versében minden köntörfalazás nélkül bátor hangon jelenti ki, hogy „Petőfi szavánál van szükség jobb szóra, Mindent meglá- tóra, mindent felrúgóra”, míg nem késő — Mert a világ siet s most kerül dűlőre: Érdemesek vagyunk életre s jövőre? Büdös úr-szag, pénz-szag, sehol így nem kábít, Minden: változásért és újért kiált itt!” Ady kortársai közül Tóth Árpád Az új isten c. versében együtt emlegeti a papok misztikus istenét a tőke aranyló, hullafoltokkal tarkított istenével. Kaffka Margit Hangyaboly c. kis regényében művészien mutatja be a lelket megnyomorító zárdái nevelést. Az ellenforradalmi rendszer és a klerikális reakció bíróság elé állítja a korszak egyik legnagyobb lírikusát, József Attilát A lázadó Krisztus című költeménye miatt. A költő minden elnyomatás ellenére halált megvető bátorsággal jelenti ki A legutolsó harcos c. versében, hogy börtön, kaszárnya, templom nem elég, hogy a hegyekről ledobja szavát. József Attila verseiben arról a korról ír, amelyikben a munkásosztály veszi kezébe saját sorsa irányítását és a termelési erőket, hogy rendet teremtsen a miszticizmus és a babonák rémekkel teli világában. A város peremén c. versében meggyőződéssel hirdeti, hogy nincs messze az az idő, amidőn — ... megvilágosul gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi
