Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - A tudományos világnézet a magyar irodalom tanításában
324 A tudományos világnézet a magyar irodalom tanításában és harcos antiklerikalizmusa a haladás ügyét szolgálják. Bacsányi János nagy lelkesedéssel köszönti a francia forradalmat. Bosszús tűnődés az ámító szenteskedőkre című költeményében bátran hirdeti, hogy a klérus mindenben támogatja a forradalom ellenségeit. A Martinovics-féle mozgalom tagjainak a néptől való elszigeteltsége végzetes következményekkel járt: a feudális reakciónak sikerült vérpadra hurcolnia a forradalmárok vezetőit. Erről a kivégzésről ír Kazinczy Ferenc a Fogságon naplójában. A magyar felvilágosodás legnagyobb képviselője és legművészibb kifejé- zője, Csokonai Vitéz Mihály elsőnek világít rá mindenféle vallási nézet osztályjellegére. Konstancinápoly c. költeményében rámutat, hogy a klérus kezében a vallás a kiváltságosok elnyomó törekvéseinek fontos eszköze: Azolta adja ki a kényért házából, Kikapván éhhel holt kicsinnyé szájából A szent névre vágyó balgatag anya is, Hogy tudjon mit rágni dervised foga is. Ebben a költeményében meggyőződéssel hirdeti, hogy a vallási miszticizmus elhalása be fog következni, de ennek feltétele az osztályelnyomás megszűnése és az emberek összetestvériesülése: Tárházát az áldott emberiség nyitja, Édes fiainak sebeit gyógyítja. A szeretet lelke a földet bételi, Ember embertársát ismét megöleli. Eloszlanak a szent s a panaszos hangok, Boldogító érccé válnak a harangok. A Tempefőiben páter Köteles kettős monológjában bemutatja a klerikális reakció igazi arcát. Az álom című versben pedig eljut a materialista világnézet hirdetéséig. A szent szövetség győzelme után is folytatódott a haladás és a reakció harca. Ebben a korszakban születik meg a népi felszabadulás és a nemzeti függetlenség megrázó tragédiája, a Bánk bán. Tiborénak, a kizsákmányolt parasztok képviselőjének panasza nemcsak az embertelen feudális és gyarmati elnyomásra, hanem a főpapok tevékenységére is élesen rávilágít: Ők monostort, templomot Építenek, hol úgy sípolnak, úgy Meg zengenek, hogy a zarándokok Táncolni kénytelenek a sáros utcán: Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk ... Tűrj békességgel, ezt papolta az Apáturunk is sokszor: boldogok A békességesek, mert isten fiainak Hivatnak — úgy, de tömve volt magának A gyomra.
