Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám - Néhány időszerű nevelési problémáról / Szülők iskolája

62

Szülök iskolája

szétesnek tartják, hogy amit csak kívánnak, mint egy mesebeli „terülj asztalkám“ mindjárt elébük terem. Ismerek 10—12 éves kislányokat, akiknek az édesanyjuk „tartóst“ csináltat, mert a csemeték „kikönyörögték“. Ez nemcsak felesleges pénzkidobás, hanem kimondottan káros, a fiatal haj számára ártalmas. Némely 13—14 éves kislány úgy öltözködik, mint egy felnőtt, s természetes, hogy ez még a gyermekes külső mellett groteszkül is hat.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a gyermek nevelésénél a szülők csak azt a hibát követik el, hogy túlzott igényességre nevelik őket, azonban bizonyos, hogy ez ma a leggyakoribb nevelési hibák egyike és hogy ennek a tévesen értelmezett szeretetnek igen szomorú követelményei lehetnek.

Ha tanítókkal, nevelőkkel beszél az ember, sokszor panaszolják, hogy az ifjúságban nincs kötelességérzet és felelősségtudat. Elhanyagolják kötelességeiket, nem izgatja őket, megvan-e a feladat vagy sem, hidegvérrel ülnek be az iskolába azzal a tudattal, hogy nem készültek az órákra. De ennél még aggasztóbb talán a felelősségtudat hiánya. Nem törődnek jövőjükkel. A saját jövőjükkel. Hidegen hagyja őket a kérdés, hogy mi lesz belőlük. Öntudatos dolgozó, jó szakember, a szocialista társadalom építője vagy csak olyan félig-meddig vagy sehogyan sem felkészült ember, aki szaktudás és általános műveltség híján csak terhére vagy éppen ártalmára van a társadalomnak. Ez a probléma is szorosan összefügg az előbb említettekkel. Mert az, aki megszokta ifjú éveiben, hogy minden kívánsága teljesül, hogy sohasem kell lemondania semmiről, az nem törődik a jövőjével sem. Azt hiszi, hogy ez mindig így lesz, hogy a szülők mindig mindennel el fogják látni pusztán azért, mert ő a gyermekük, és mert ez 9 szülők „kutyakötelessége“. — Értessük meg fiataljainkkal, hogy csak az a pénz okoz örömet, amelyért megdolgozunk, csak az az eredmény tesz boldoggá, amelyért megküzdöttünk, jutalmat csak az várjon, aki azt valamivel ki is érdemelte, tehát már ifjúságunkban is ki kell érdemelni a jutalmat, az ajándékot, szép ruhát, szórakozást mégpedig jó magaviselettel, szorgalommal, jó elő- menettel, készséges, kedves viselkedéssel.

Nagyon téves az a nézet, hogy a gyermek a túlzott kényeztetésért hálás és ragaszkodó lesz — amint sajnos még a legtöbb szülő gondolja. S ha a szülő később már valamilyen okból nem halmozza el gyermekét mindennel, jönnek a jelenetek, harcok, a durvaság s néha még súlyosabb dolgok, a szülő meglopása, idegenek molesztálása, erőszakoskodás stb. s ennek az útnak a szomorú végállomása nem egyszer a bíróság és a börtön.

Talán túlzottnak hangzik ez így, de — sajnos, — ez nem túlzás, napisajtó nemegyszer foglalkozik egy-egy kirívó példával, mikor gondos, derék szülők gyermekei érthetetlenül rossz útra tértek. Érthetetlen az első pillantásra, de ha figyelemmel kísérjük az ilyen fiatalember életét, a dolog már nem érthetetlen!

De mit tegyünk? Kérdezik a szülők.

A gyermeket már okvetlenül kiskorában kezdjük nevelni. Ne engedjük, hogy karácsonyra annyi játékot kapjon, hogy az hat gyermeknek is elég lenne. Minden ok és alkalom nélkül ne halmozzuk el ajándékkal, játékkal, nyalánksággal. Ha nyafog vagy köve- telődzik, eréllyel és türelemmel igyekezzünk megmagyarázni, hogy így egyáltalában semmit sem ér el. De aztán ne is érjen el semmit! Ne riadjunk vissza a büntetéstől, ha kell, vonjuk meg a szórakozást, édességet és maradjunk következetesek! Ha a gyermek megbánja hibáját, bocsássunk meg, de a büntetést ne engedjük el! Később hassunk az értelmére, az iskolával vállvetve igyekezzünk igényességét helyes útra terelni. Legyen igényes a rendre, tisztaságra, olvasmányaira, barátaira, modorára, viselkedésére és előmenetelére. Adjunk pénzt a kezébe, de számoltassuk el. Szók ja meg, hogy a pénz felelősség hogy a pénz a munka eredménye, s takarékoskodnunk kell vele. Ha soron- kívül pénzt, édességet adunk, vagy mozit, színházat engedélyezünk, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy ez jutalom valamilyen eredményért, vagy ajándék, de nem kötelességünk. Ne engedjük el túl gyakran barátokhoz, barátnőkhez, ez az előmenetel rovására is megy.

Ahol mindkét szülő dolgozik, ezek az ellenőrzések, figyelmeztetések még fontosabbak. Meséltessük el esténkint a gyermekkel egész napját, de nem számonkérésként. Meséljük mi is a nap eseményeit, beszélgessünk a felmerülő problémákról, sőt a nagyobb gyermekeket ismertessük meg a család pénzügyi helyzetével, tervezgessünk együtt. Ha gyermek megismeri a szülők anyagi viszonyait, belátásra, mértékletességre, önzetlenségre nevelhetjük.

A gyermek életünk célja és öröme. Ha helyesen neveljük, hálás lesz ezért szüleinek s ha felnő, társadalmunk hasznos tagja és boldog, becsületes és elégedett ember lesz.