Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám - Néhány időszerű nevelési problémáról / Szülők iskolája

62 Szülök iskolája szétesnek tartják, hogy amit csak kívánnak, mint egy mesebeli „terülj asztalkám“ mindjárt elébük terem. Ismerek 10—12 éves kislányokat, akiknek az édesanyjuk „tartóst“ csináltat, mert a csemeték „kikönyörögték“. Ez nemcsak felesleges pénzkidobás, hanem kimondot­tan káros, a fiatal haj számára ártalmas. Némely 13—14 éves kislány úgy öltözködik, mint egy felnőtt, s természetes, hogy ez még a gyermekes külső mellett groteszkül is hat. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a gyermek nevelésénél a szülők csak azt a hibát követik el, hogy túlzott igényességre nevelik őket, azonban bizonyos, hogy ez ma a leg­gyakoribb nevelési hibák egyike és hogy ennek a tévesen értelmezett szeretetnek igen szomorú követelményei lehetnek. Ha tanítókkal, nevelőkkel beszél az ember, sokszor panaszolják, hogy az ifjúságban nincs kötelességérzet és felelősségtudat. Elhanyagolják kötelességeiket, nem izgatja őket, megvan-e a feladat vagy sem, hidegvérrel ülnek be az iskolába azzal a tudattal, hogy nem készültek az órákra. De ennél még aggasztóbb talán a felelősségtudat hiánya. Nem törőd­nek jövőjükkel. A saját jövőjükkel. Hidegen hagyja őket a kérdés, hogy mi lesz belőlük. Öntudatos dolgozó, jó szakember, a szocialista társadalom építője vagy csak olyan félig-meddig vagy sehogyan sem felkészült ember, aki szaktudás és általános műveltség híján csak terhére vagy éppen ártalmára van a társadalomnak. Ez a probléma is szorosan összefügg az előbb említettekkel. Mert az, aki megszokta ifjú éveiben, hogy minden kí­vánsága teljesül, hogy sohasem kell lemondania semmiről, az nem törődik a jövőjével sem. Azt hiszi, hogy ez mindig így lesz, hogy a szülők mindig mindennel el fogják látni pusztán azért, mert ő a gyermekük, és mert ez 9 szülők „kutyakötelessége“. — Értessük meg fiataljainkkal, hogy csak az a pénz okoz örömet, amelyért megdolgozunk, csak az az ered­mény tesz boldoggá, amelyért megküzdöttünk, jutalmat csak az várjon, aki azt valamivel ki is érdemelte, tehát már ifjúságunkban is ki kell érdemelni a jutalmat, az ajándékot, szép ruhát, szórakozást mégpedig jó magaviselettel, szorgalommal, jó elő- menettel, készséges, kedves viselkedéssel. Nagyon téves az a nézet, hogy a gyermek a túlzott kényeztetésért hálás és ragasz­kodó lesz — amint sajnos még a legtöbb szülő gondolja. S ha a szülő később már valamilyen okból nem halmozza el gyermekét mindennel, jönnek a jelenetek, harcok, a durvaság s néha még súlyosabb dolgok, a szülő meglopása, idegenek molesztálása, erőszakoskodás stb. s ennek az útnak a szomorú végállomása nem egyszer a bíróság és a börtön. Talán túlzottnak hangzik ez így, de — sajnos, — ez nem túlzás, napisajtó nem­egyszer foglalkozik egy-egy kirívó példával, mikor gondos, derék szülők gyermekei ért­hetetlenül rossz útra tértek. Érthetetlen az első pillantásra, de ha figyelemmel kísérjük az ilyen fiatalember életét, a dolog már nem érthetetlen! De mit tegyünk? Kérdezik a szülők. A gyermeket már okvetlenül kiskorában kezdjük nevelni. Ne engedjük, hogy kará­csonyra annyi játékot kapjon, hogy az hat gyermeknek is elég lenne. Minden ok és alka­lom nélkül ne halmozzuk el ajándékkal, játékkal, nyalánksággal. Ha nyafog vagy köve- telődzik, eréllyel és türelemmel igyekezzünk megmagyarázni, hogy így egyáltalában semmit sem ér el. De aztán ne is érjen el semmit! Ne riadjunk vissza a büntetéstől, ha kell, vonjuk meg a szórakozást, édességet és maradjunk következetesek! Ha a gyermek megbánja hibáját, bocsássunk meg, de a büntetést ne engedjük el! Később hassunk az értelmére, az iskolával vállvetve igyekezzünk igényességét helyes útra terelni. Legyen igényes a rendre, tisztaságra, olvasmányaira, barátaira, modorára, viselkedésére és elő­menetelére. Adjunk pénzt a kezébe, de számoltassuk el. Szók ja meg, hogy a pénz felelősség hogy a pénz a munka eredménye, s takarékoskodnunk kell vele. Ha soron- kívül pénzt, édességet adunk, vagy mozit, színházat engedélyezünk, hívjuk fel a fi­gyelmét arra, hogy ez jutalom valamilyen eredményért, vagy ajándék, de nem köteles­ségünk. Ne engedjük el túl gyakran barátokhoz, barátnőkhez, ez az előmenetel rovására is megy. Ahol mindkét szülő dolgozik, ezek az ellenőrzések, figyelmeztetések még fontosabbak. Meséltessük el esténkint a gyermekkel egész napját, de nem számonkérésként. Meséljük mi is a nap eseményeit, beszélgessünk a felmerülő problémákról, sőt a nagyobb gyerme­keket ismertessük meg a család pénzügyi helyzetével, tervezgessünk együtt. Ha gyer­mek megismeri a szülők anyagi viszonyait, belátásra, mértékletességre, önzetlenségre nevelhetjük. A gyermek életünk célja és öröme. Ha helyesen neveljük, hálás lesz ezért szüleinek s ha felnő, társadalmunk hasznos tagja és boldog, becsületes és elégedett ember lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents