Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - A tudományos világnézet a magyar irodalom tanításában
A tudományos világnézet a magyar irodalom tanításában 323 meg Kanizsai-Nagy Antal a magyar irodalom antiklerikális hagyományairól írt fejtegetésében — hanem objektív, az osztályharc diktálta szükségesség.” Kétségtelen, hogy a legnagyobb magyar költők és írók müveit a haladásért és a függetlenségért folytatott harc jellemzi. Ez olyan érték, amelyet a magyar irodalom tanítójának feltétlenül ki kell aknáznia. A magyar szakos mutassa be tanítványainak, hogy a haladásért és a függetlenségért folytatott harc szinte elválaszthatatlan a klérus ellen folytatott harctól. Tegyük tehát vizsgálódás tárgyává az egyes korok irodalmi termelését. Nézzük meg, melyek azok a nevelő-momentumok, amelyekre a magyar nyelv tanítói az irodalmi alkotások elemzése során támaszkodhatnak. A régebbi korok irodalmával kapcsolatban felvetődik a kérdés, vajon a krónikáknak vannak-e haladó vonatkozásaik? Kétségkívül vannak. A szövegekben felbukkanó németellenesség és honszeretet nem vallási gyökerű, hanem — Anonymus szavai szerint — „a jokulátorok énekeiből és a parasztok meséiből” került ide. E honszeretet másik forrása antiklerikális jellegű: az Árpádoknak, Anjouknak és Hunyadiaknak központosító államot építő igyekezetéből és abból a törekvésből fakadt, hogy a feudális anarchiát legyőzzék. A magyar nyelv tanítója mutasson rá, hogy a nép- és nemzetellenes feudális anarchia volt a legveszélyesebb belső ellenség, mert a széthúzás csíráit hordta magában. Az egyház, a legtöbb földbirtokkal rendelkező feudális hatalom, nem riadt vissza attól sem, hogy hatalmának megerősítése céljából kiátkozza az ellenállókat, akár királyok voltak, akár az elégedetlen nép lázadó fiai. Ez ellen a feudális anarchia ellen harcolnak a krónikák legjobb lapjai. Nem véletlen az sem, hogy a népi ellenállás — vallásos köntösben — az egyházat támadja a legélesebben. Ez a népi ellenállás a mozgatója a magyarországi huszita-jellegű és reformációs mozgalmaknak. A kizsákmányolással párosult lelki terror ellenállásra talál mind a parasztokban, mind a központosító királyi hatalomban. Ez a magyarázata, hogy az utolsó haladó szellemű magyar uralkodó, Mátyás király a feudális anarchiával szemben a népi erőkre támaszkodik. A korszak ideológiája, a humanizmus az ő udvarában virágzik. Materialista felfogást vall a nagy magyar humanista költő, Janus Pannonius Galeotto Marziohoz írt epigrammájában, amikor kimondja a súlyos ítéletet: Törd össze lantodat, Phöbusz dalát Bízd vulkánnak kovácspöröly szavára! Mert hívő ember költő nem lehet! A feudális erők a klérus vezetésével embertelenül elfojtották a Dózsa- mozgalmat s ezzel előkészítették Mohácsot. A mohácsi csata utáni sötét korszak nagy lángelméje, az egyébként mélyen vallásos Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér politikai írásaiban támadja a nemeseket és a püspököket s elítéli kozmopolitizmusukat. A megújhodó magyar irodalom bölcsőjében ott találjuk a felvilágosodás velejáróit: az ant ikier ikalizmust és a materialista ideológiát. Bessenyei György tudatos materializmusa, a műveiben szereplő szociális problémák
