Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám - Onódi János: A proletár nemzetköziség szerepe a nevelésben

320

Onódi János, Bratislava:

A proletár nemzetköziség szerepe a nevelésben

A proletár nemzetköziség eszméjének első hirdetői és elméleti megalapozói Marx és Engels voltak. A „Kommunista Kiáltványban” ők dolgozták ki ennek az eszmének az elméletét és kitűzték nagyszerű mozgósító jelszavát: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Ez az eszme azóta a proletariátus nemzetközi szolidaritásának ideológiája és politikája. A proletár nemzetköziség lényegében egyrészt a különböző országok proletárjainak és dolgozóinak egymáshoz való viszonyáról alkotott nézetek összességét, másrészt a különböző nemzetek proletárjai és dolgozói együttműködésének, egymás támogatásának programját jelenti.

Minden ország proletariátusa saját burzsoáziája ellen harcol, a burzsoázia hatalmának megdöntéséért, a proletárdiktatúra megvalósításáért, a szocializmus, majd a kommunizmus felépítéséért. De csak a világkapitalizmus megdöntése, minden ország proletárjainak és valamennyi dolgozójának győzelme hozza meg az egész világon a kommunizmus világméretű és végleges győzelmét. Mindebből az is következik, hogy valamennyi nemzet és ország munkásainak kölcsönösen támogatniok, segíteniük kell egymást a kapitalizmus felszámolásáért és a kommunizmus felépítéséért folyó harcban. S ma az imperializmus korszakában, amikor a gyarmati népek százmilliói az elnyomók ellen, szabadságukért, függetlenségükért küzdenek, a proletár nemzetköziség eszméje megköveteli, hogy az anyaország proletariátusa támogassa a gyarmatok proletariátusát, s ezzel saját felszabadulását is elősegítse, mert „nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom.”

Ezt kell értenünk — röviden jellemezve — a proletár nemzetköziség eszméjén. A mondottakból természetszerűen következik az is, hogy nemcsak az irodalomnak, művészetnek és politikának kell kifejeznie a proletár nemzetköziség eszméjét, hanem át kell ennek hatnia az iskola oktató-nevelő- munkáját is. Már a fiatalokat abban a szellemben kell nevelnünk, hogy mire felnőnek, tettrekészen megértsék: közös a célunk minden ország proletárjaival és dolgozóival. Ezért nem gyűlölni és megvetni kell az idegen nemzetek és országok dolgozóit, hanem szeretnünk, támogatnunk kell őket a közös ellenség elleni harcban. A proletár nemzetköziségre való nevelésnél kettős feladatot kell megoldanunk:

1. Más országok és nemzetek munkásainak és dolgozóinak szeretetére, megbecsülésére, támogatására és

2. a dolgozó nép ellenségeinek izzó gyűlöletére kell nevelni tanítványainkat.

A proletár nemzetköziségre való nevelés is a nevelés egyik célja, tehát a tananyagnak, az iskolai oktató-nevelő munkának a keretében foglalkozunk ezzel is. Az irodalomtanítás óráin, amikor a pedagógus egy-egy író vagy költő műveit, munkásságát magyarázza, gyakran találkozik a világ népeinek, nemzeteinek testvéri szeretetéről, összefogásáról szóló írói vagy költői sorokkal. A legszebb példa erre Ady Endre: „Magyar jakobinus dala”