Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - A nyári szünidő örömei / Szülők iskolája
248 Szülők iskolája ilyen pedagógusnak nemcsak tanítványai előtt lesz tekintélye, hanem a szülők előtt is. Az iskola és a szülök együttműködésének legfontosabb eszköze az osztályszülői értekezlet, amelyet az osztálytanító negyedévenként egyszer- kétszer hív össze. Ezeknek az összejöveteleknek pedagógiai szempontból nagy jelentőségük van; az ilyen összejöveteleken sokat használhatunk a szocialista nevelés ügyének. Ilyenkor a gyermekről való általános tájékoztatáson kívül egy-egy nevelői problémával is kell foglalkoznunk, pl. a hanyagság okaival, a túlterheltséggel, a gyermekek esti kimaradásának problémájával, a szocialista vagyon megbecsülésének kérdésével, a közösségre való nevelés szerepével az életben, a szerénységre való nevelés fontosságával, az idősebbek tiszteletének kérdésével stb. Sok tanító abba a hibába esik az ilyen szülői összejövetelek alkalmával, hogy nyilvánosan szidni kezdi a hanyag tanulót és a jelenlevő szülő ilyenkor a legkényelmetlenebbül fogja magát érezni; sőt, odáig is fajulhat a dolog, hogy többet el sem jön az értekezletre. Ezáltal csak a nevelő tekintélye szenved kárt. Az ilyen esetek nem segítik elő a család és iskola szoros együttműködését. Különösen fontos, hogy a pubertás-korban lévő gyermekek osztályfőnöke tapasztalt, megértő és kellő tapasztalattal rendelkező pedagógus legyen. Nem helyes az, ha az osztályfőnökök állandóan váltakoznak. Kívánatos lenne, ha meg meg tudnánk valósítani, hogy a 6—8. évfolyamban, és a 9—11-ben is egy osztályfőnök tartaná kezében a vezetést. A lehetőség szerint magasabb osztályokban ne legyenek kezdő tanítók az osztályfőnökök. Ha végignézünk az iskolákban, azt tapasztalhatjuk, hogy kezdő osztály- főnökök néha hibát követnek el, hogy pl. a csintalanságot megbocsáthatatlan tettnek minősítik, elfelejtik, hogy ők is voltak 13—15 évesek. Tapasztalatomból a következő esetet hozhatom fel: Egy édesanya sírva jött hozzám, mert fia osztályfőnöke az egész osztály szülői előtt leszidta őt, hogy a gyermeke lehetetlen, rendetlen stb. Kért engem, mint tapasztaltabb pedagógust, hogy mondjak véleményt a fiáról, mert ha tényleg olyan rossz, akkor nem engedi iskolába járni. Erre én megvigasztaltam az édesanyát mondván, hogy a fiú csak élénk — az nem hiba, 16 éves korban én is csak ilyen voltam. Ekkor letörölte könnyeit, felsóhajtott és megnyugodva ezt mondta: „Hát valóban nem olyan rossz a fiam?” Válaszom az volt — nem. Az öröm érzése hatott át engem, hogy ezt az ellentétet sikerült helyrehoznom. Ha a szülői értekezlettől eredményes, céltudatos munkát várunk, akkor ajánlatos legalább egy héttel előbb értesíteni a szülőket az ellenőrzőkönyvbe való bejegyzéssel az értekezlet pontos idejéről. Fontos továbbá a szülők aktív bekapcsolása az értekezletbe. A szülők szóljanak hozzá a nevelési problémákhoz, értékes megjegyzéseiket tegyük magunkévá, a helytelen nézetek lehetetlenségére pedig mutassunk rá. A hibákat ne egyénesítsük nevek felsorolásával, hanem általánosítsuk, és így deduktív módon tárjuk a szülők elé azt, hogy egyes tanuló-fiúk vagy tanuló-leányok így és így viselkednek. Minden szülő egyhangúan el fogja ítélni a hanyag, rendetlenkedő diákot. Az általánosítások után folytassunk a szülőkkel
