Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - A nyári szünidő örömei / Szülők iskolája
Síülők iskolája 247 nem ismerte eddig gyermekét. Ne hagyjuk kiaknázatlanul ezt az alkalmat, a szünidőt, s főként serdülő gyermekeinkkel igyekezzünk megteremteni azt a bizalmas, kedves légkört, amelyben a fegyelem természetes, az őszinteség magátólértetődő, a tisztelet és szeretet elengedhetetlen lelki szükséglet. S kívánom mindenkinek, minden szülőnek, nagy- és kisdiáknak, hogy ehhez a boldog vakációhoz a természet adjon helyet, a kék ég fedelet, madarak csengő dalt, fenyők lágy morajt, patakok csobogást s a napfény ragyogást! Cm. Hofer Lajos, Nové Zámky: Az iskola és az otthon együttműködése Most nyáron még talán nem időszerű ennek a kérdésnek a tárgyalása, — mégis úgy gondolom — tanulóink jó előmenetele és eredményes nevelése érdekében célszerű, ha már előbb foglalkozzunk ezzel a problémával. Ma, amikor hazánkban a szocializmus teljes kiépítésén dolgozunk, nagyon fontos az, hogy a nevelés elé is ezt a célt tűzzük. A nevelés alapfeltétele pedig, hogy a tanító és a szülői ház, a tanító és a tanítvány között megfelelő harmónia alakuljon ki az egymást segíteniakarás alapelvén. A nagy szovjet pedagógusok: Makarenko, Jeszipov, Goncsarov, Kairov is nagy jelentőséget tulajdonítanak a nevelő és a szülők szoros együttműködésének. A legjobb tanítói munka sem hozza meg a kívánt eredményt az iskola és a családi ház helyes kapcsolata nélkül. Ha az iskola jól ismeri a gyermeket, a családnak is segíthet a gyermekek jobb megismerésében — írják Jeszipov-Goncsarov. A gyermeket megismerni annyit jelent, mint nemcsak azt tudni, miképp nő, miképp fejlődik, hanem megismerni igényeit, érdeklődését és hajlamait, hogy ily irányban is segítségére lehessünk. Ennek a megismerésnek érdekében pedig okvetlenül szükséges, hogy a gyermek a szüleivel és tanítójával szemben is őszinte legyen. Azonban az őszinteségre való nevelés eszköze nem lehet a testi fenyítés, sőt egyéb büntetés sem. Több évi pedagógiai gyakorlatom alapján ajánlhatom, hogy első esetben sohasem büntessük a gyermeket, hanem figyelmeztessük helytelen cselekedeteire és ennek következményeire. Ezért a nevelő emberséges-ember szeretőiével bánjon a tanítványaival. Hangsúlyozza a nevelő azt, hogy meg van győződve arról, hogy ezt a tettet csak azért követte el az illető tanuló, mert cselekedetét nem gondolta meg előre. Az
