Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-07-01 / 7-8. szám - Kovács István: Szólásaink vallomásai / Nyelvművelés

A pedagógiai irodalomból

237

a tanulók számára a legnagyobb „komforttal” rendezik meg s a szó szoros értelmében mindent önmaguk csinálnak, az iskolások minden lépését féltve őrzik és óvják a gyermekeket „a széltől és napsugártól” egyaránt. Az ilyen mentelések nem keltenek nagy érdeklődést és csak lustaságot és lanyhaságot szülnek.

A kirándulások és menetelések egybetömöríöik a gyermekközösséget, barátságra és bajtársiasságra nevelik a tanulóifjúságot. Két-három ízben együtt végzett kirándulás után a gyermekek elválaszthatatlan barátokká lesznek, a kerületismertető munka pedig határtalan hazaszeretetre neveli az ifjú nemzedéket.

NYELVMŰVELÉS

Kovács István:

Szólásaink vallomásai

Közbeszédünkben gyakran használunk ilyen kifejezéseket: benőtt a feje lágya, színt vall, ütheted a nyomát, rossz fát tett a tűzre, fittyet hány, megütheti a bokáját, egy fabatkát se ér, kivágta a rezet, ludas a dologban, nagy feneket kerekít neki, azt se tudják, eszik-e vagy isszák stb.

íróink alkotásaiban is sűrűn találkozunk ilyen tömör, hangulatos és érzelmi telítettségű szókapcsolatokkal: Ebek harmincadjára került, eben gubát cserél, több is veszett Mohácsnál, faképnél hagyta, ritka, mint a fehér holló, egyszer hopp, máskor kopp, nem káptalan a feje, nem hajt a tatár, kígyót melenget a keblén, fogóval sem lehet kihúzni belőle, nem áll kötélnek, begyében van, ujjat húz, vörös fonálként húzódik végig stb.

Bár élünk ezekkel s hasonló, ún. szólásokkal, tudjuk, mikor jó ez vagy az a szólás írásunk színezésére, beszédünk tömörítésére, kevésbé ismerjük eredetüket, nem tudjuk, milyen alkalommal keletkeztek, milyen jelentés- változáson mentek keresztül, míg kialakult mai jelentésük.

Minden nyelvben igen sok szólás van. A magyar beszédben és irodalomban évszázadokkal ezelőtt is használtak szólásokat. Többen1) vállalkoztak arra, hogy megvilágítsák egyik-másiknak a származását, kimutassák irodalmi előfordulását. Legújabban O. Nagy Gábor fiatal kutató tanulmányozta több szólás kialakulását, kinyomozva azt is, melyik író vagy költő művében bukkanunk rá először, melyik rétegnyelvből került bele az irodalomba, a közbeszédbe, s mely idegen nyelv lehetett a szülőanyja. Kutatásai eredményét a múlt évben megjelent Mi fán terem? címmel tette közzé.

1 Vő. Berze Nagy János: Magyar szólásaink és a folklore. Csefko Gyula: Szállóigék, szólásmődok. Kertész Manó: Szokásmondások. Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Tolnai Vilmos: A szólásokról. Tóth Béla: Szájrul szájra. A magyarság szállóigéi.